01-Tömeg

Sziasztok!

Meg is hoztam a következő rész! Remélem tetszik! :D 

**Noa szemszöge**

Apa leparkolt a hatalmas épület előtt. Elköszöntem tőle majd befelé vettem az irányt. Egy hatalmas vaskapu választotta el ezt az épületet a többitől.Mély levegőt vettem majd beléptem rajta. Az udvaron lézengő diákokat vettem észre. Valakik csoportba de az is elő fordult hogy csapatokba verődtek. Igazából, mindig is féltem az ismerkedéstől. Nem szeretek olyanokkal lenni akik nem úgy viszonyulnak hozzám mint egy normális érző lényre. Nos ilyen ember sok van de ezekre nem kell oda figyelni. 

Bementem az épületbe és mivel kaptam egy tájékoztatót -még mikor jelentkeztem- így nagy nehezen megtaláltam a 34-es előadó termet.Párszor jobbra majd hasonlóan ennyiszer kellett balra fordulni. Eddig zökkenő mentesen ment. Ám mikor beléptem a terembe már nem volt ilyen rózsás a helyzet. Az előadó dugig tele volt. Konkrétan annyira hogy hely is alig volt. Nagyot nyeltem. 

-Ó! Noa Martin tiszteli meg hallgatóinkat és engem jelenlétével.-beszélt az idős, úgy hatvanas évei határán járó bácsika. Őszes szakálla és bajsza volt, a gyér hajáról nem is beszélve. Barna öltönyt és nadrágot viselt. Az öltönyt feldobta egy piros nyakkendővel és egy fehér inggel. Ha nem lenne tanár és csak az utcán találkoztunk volna egy mikulás jutna eszembe róla. 

Lámpa lázas vagyok és ez tény. És hát úgy nyolcvan éberen figyelő szempár mellett nem is volt csoda hogy ez elő jött rajtam. Lehajtottam fejem majd a füzeteimet bámultam. 

-Ne legyen félénk!-szólt a férfi újból- Jöjjön ide és mutatkozzon be a leendő osztálytársainak.-mondta. Oké már paráztam. Nem voltam képes ennyi ember előtt beszélni. Közelebb mentem a pódiumhoz amin állt. Fel léptem majd még mindig lehajtott fejjel fordultam a kíváncsi szempárok felé. Mindenki csendben volt. Igazából az mentett meg hogy valaki szinte beesett az ajtón. Minden hallgató arra kapta fejét ezért én is. Egy fiú tépte be az ajtót. Göndör barna haja arcába lógott fekete pólóját lejjebb húzta és felém vagy is az idős bácsikára nézett. Pár másodpercig szemeimbe nézett majd én elfordítottam fejem és "Mikulásra" pillantottam. -Nos Harry Styles is megtisztelt jelenlétével minket.-nézett tettetett szigorral ezek szerint Harryre a férfi. A "Mikulás (akinek még midig nem tudom a nevét) biccentett Harrynek ezzel Ő már helyet is foglalt a negyedig sorban (összesen öt ilyen sor volt).- Nos Noa hallgatjuk Önt.- nagyot nyeltem. Sikerülni fog....utána nem fog csesztetni...legalább is nagyon remélem...

-Öö...Noa Martin vagyok. A családommal Ausztráliából azon belül pedig Sydneyből költöztünk ide.-mondtam majd a bácsikára pillantottam szemem sarkából. Elmosolyodott, de halványan olyannyira hogy alig-alig lehetett észrevenni. 

-Köszönjük. Azt hiszem ennyi elég is volt mert látom innét hogy mennyire is remeg-mondta magázással ismét. Ez már az agyamra megy. Ne magázzon. Még csak tizenkilenc vagyok!-Rendben. Akkor foglaljon helyet...-nézett körül a teremben- Gigi mellett. -mondta majd egy gyönyörű szőke lány felé intett. Bólintottam majd el indultam a legfelső azaz, az ötödik sorba. Mikor felértem helyet foglaltam majd rá mosolyogtam a lányra. Viszonozta a gesztust majd az óra további részében a füzeteinkre és "Mikulás" bácsira figyelünk....

~*~

-Ez nem igaz!-szóltam rá Aaronra. Már vagy két előadáson is túl vagyok (Hála az égnek) és az első után belebotlottam Aaronba és a "bandájába". Igazából nagyon jó fejek. Mary és Tina nagyon rendesek. Mary Aaron barátnője Tina pedig a testvére. Mike és Roy pedig a haveri társaság lélek fent tartói. Nagyon viccesek egyébként. Ép azon vitázunk hogy engem elkereszteltek "Miss Sydney"-nek. Ezen persze én azonnal felkaptam a vizet. Ők csak nevettek rajtam (szokás szerint) majd végül kinyögték hogy azért adták rám ezt a nevet mert az egyetemen nincs olyan lány aki onnét jött volna. 

-De de Noa! Igaz! Ha nem hiszed el akkor kérdezd körbe a diákokat.-mondta Roy nevetve. "Be durcáztam". Hallottuk a jelző csengőt ami azt jelentette hogy mehetünk egy adott elő adásra. Kinek mi. 

-Ez még nincs lezárva.-mutogattam rájuk sunyin Ők pedig kinevettek. Megforgattam szemeim majd megfordultam volna ha...ha nem ütközök neki egy kemény mellkasnak és tántorodom hátra. A valaki utánam kapott majd a kezeimet megtartva segített fel. A szemibe nézetem. Zöldek voltam. Szóval Harrynek zöld szemi vannak. Szó szerint elvesztem bennük. Bámultunk egymásra majd ekkor megtörte a csendet. 

-Jó vagy?-vonta fel szemöldökét. Lehúztam pólóm szegélyét mert az esés közben felcsúszott. Bólintottam. 

-Köszi. Neked hála semmi bajom nem lett.-halványan Rá mosolyogtam. Viszonozta a gesztus. 

-Ha meg bocsájtassz nekem órára kell mennem.-mondta majd még egy száj görbítéssel meg ajándékozott majd kikerült és a terem felé tartott. 

**Harry szemszöge**

Muszáj volt elmennem onnét. Az illata megbabonázott. Ha az illata ilyen akkor a véré? Ahjj...Harry fejezd be az önmarcangolást. Mondta a belső énem. Érett helyes srác vagy akinek nem kellenek a halandók mert akármelyik természet feletti dögös csajt megkaphatja. A gondolatra behunytam szemeim majd megráztam a fejem hogy kitisztuljon minden amit erről a lányról gondoltam.

Nem szabad. Nem szabad szomjaznom a vérére mert akár hogy is szeretném nem csapolhatom meg. Elvégre ez volt Simon ötlete az éhség szabályozására. A tömeg. Nem válhatok tömeg gyilkossá egy halandó miatt. Még akkor sem ha ennyire jó az illata és valami húz hozzá.Szabályoznom kell a dolgokat különben ez nem sülhet ki jól...