03.-"Nem akarlak letámadni"

Sziasztok!

Meg is hoztam a 03. részt. Remélem tetszik! :D

-Hiszel a természet felettiben?-kérdezte. Tudtam rá a válaszom....

~*~

-Milyen kérdés ez?-vontam fel szemöldököm. Elmosolyodott.

-Amilyenre választ várok. -mondta szórakozottan.

-Igen. Azt hiszem igen de nem azokban az egyszarvús hülyeségekben.-mondtam -Miért kérdezted?-néztem rá mosolyogva majd felálltam hogy jobban körül nézzek. A láthatatlan ablakhoz sétáltam majd kinéztem. Az eső még javában esett. London teljen üres volt. Mellém sétált majd Ő is a nemlétező embereket bámulta.

-Fent akartam tartani a beszélgetést.-mondta majd rám nézett. Bólintottam.

-Miért, te hiszel benne?-kérdeztem kacéran. Elmosolyodott.

-Természetesen igen.-mondta majd a kabátjához ment és felvette az majd felém nyújtotta kezét. Haboztam egy kicsit majd megfogtam. Ujjait össze kulcsolta enyémekkel ami eszméletlen érzés volt. Olyan hogy is mondjam....a pillangók a hasamban felébredtek érzés....ha van ilyen persze. Hirtelen a fejembe nyomta a sapkáját. Összevontam szemöldököm majd meg igazítottam egy kiálló tincset.-Nagyon cuki.-mondta. Felnevettem. Nevetésem pár pillanat múlva elhalt mikor észrevettem hogy rendkívül közel van. Olyannyira hogy látom szemének zöld árnyalatait. Kíváncsian vizsgált...

**Harry szemszöge**

Egy emberhez sem voltam még ilyen közel. Mármint voltam de akkor a vérüket csapoltam meg. Most pedig....ez...ez annyira varázsos. Érzem vére illatát de tudom hogy nem bánthatom mert az elijesztené. Hogy miért tettem fel a kérdést? Muszáj volt tudnom. Nem akartam hogy kinevessen mikor elmondom. Várjunk? Elmondom? Hülye vagy Harry? Miért mondanád el neki? Elhajoltam majd kisétáltam az utcára. Miért tenném? Noa utánam futott.

-Hé! Mi a baj Harry?-kérdezte elkapva karom. Szemibe néztem. Tekintetem azonnal ellágyult. Sóhajtottam.

-Nem akarlak letámadni.-mondtam.

-Nem is tetted.-mondta majd elmosolyodott. Viszonoztam gesztusát majd elindultam a járdás. Az eső már csak csepegett ezért nem kellett a csuklyám így lehúztam fejemről. Szinte egész úton Noa-t néztem. Gyönyörű volt. Barna haja vállára omlott míg igéző zöld szeme az utat kémlelte. Egyszer csak felém kapta fejét.

-Mi az?-vonta össze szemöldökét. Megráztam majd el is fordítottam a fejem.

-Semmi. -adtam egyszerű választ. Nagyot sóhajtottam mikor megállt egy hát előtt. Nagyon ismerős volt be kell vallanom. Azt hiszem már jártam itt de sajnos nem ugrott be. Felállt a lépcsőre így egy magasak voltunk. Közelebb hajoltam majd puszit nyomtam arcára közben pedig illatát is beszívtam. Láttam piruló arcát amit hamar le is hajtott.

-Jó éjt Noa.-mondtam majd megfordultam és feltettem csuklyám. Egy mély levegőt vettem ezzel beszívtam már alig-alig érezhető illatát. Pár pillanat alatt metsző fogaim meg hosszabodtak szemem vörösben pompázott. Így vesztem el az emberek tömegében....