18-"Remember"

Sziasztok!

Meg is hoztam az új részt! Remélem tetszik! :D

Jó olvasását! Ladybady 

" Egy emlék leginkább egy átok, mint áldás. "

Mikor magamhoz tértem szemeimet még nem nyitottam ki. Valaki átölelt. Éreztem. Lassan felnyitottam szemeim.

-Sss....-zümmögte egy mély hang fülembe. Felnéztem Rá. Nem értettem mit keres itt és azt sem hogy hogyan szabadult meg Simon karjai közül. De észbe kaptam. Kiugrottam öléből és öleléséből majd az egyik távolabbi sarokba hátráltam a sötét szobában. Szemeiben fájdalom és megbánás tükröződött de akkor nem érdekelt. Minél távolabb akartam Tőle kerülni. Óvatosan felállt majd közelíteni kezdett felém de megállt mikor látta hogy jobban hátrálnék ha a fal engedne.-Noa én nem...-félbe szakítottam.

-Mit nem Harry? Nem akartál elcsalni Miamiba? Nem vágtál át? Nem törted össze az irántad érzett bizalmam? Nem avattál be semmibe de azt akartad hogy bízzak benned! Megtettem! Mi érte a hála? Idejuttatsz Simon karjaiba!-kiáltottam.

-Meg akartalak védeni!-harsogta Ő is. 

-Mitől Harry? Ha titkolsz előlem dolgokat sokkal rosszabb lesz!

-Ha elmondanám gyűlölnél !

-Most sem állsz távol tőle.-motyogtam magam elé. Mikor szemeibe néztem láttam hogy most én törtem Őt darabokra. Láttam ahogy lefagy én csak bámul rám. Megfordult majd az ágyához ment. (Két ágy helyezkedett el a szobában.Mindkettő a falnak simulva, lábrészük összeért.) Leült rá majd kezeit térdére támasztotta és összefonta maga előtt. 

-1894-ben születtem Holmes Chapel-ben. A szüleim mindig rosszul bántak velem. Néha, mikor apa ittas volt összevert és bezárt a pincébe. Az a hely lassan már a második otthonommá nőtte ki magát. Tizenhét évesen már nem tudtam mit tenni. Besokalltam. Ekkor kezdtem rossz társaságba keveredni, ittam, cigiztem és csajoztam. Ekkor találkoztam Louisékkal. Egyre többet voltam velük de fogalmam sem volt hogy vámpírok. Aztán mikor huszonegy éves lettem egy nagy bulin lerészegedtem. Emlékszem mikor beléptem a lakásunk ajtaján valaki hátulról leszúrt. Szó szerint hátba szúrt az apám. Nem tudom mit gondolhatott de megtette. Anyám hívta a zsarukat de apám gyáva patkány létére elfutott. Nem éltem volna túl ha Louis nem harap meg. Nála ébredtem. Persze nem tudtam irányítani a gondolkodásom és az ösztöneim mert eluralkodott rajtam a vérszomj. Felkerestem a szüleim és megbosszultam amit éveken át velem tettek. Megöltem Őket. Utána éveken át bűntudatom volt. Egy szörnynek képzeltem magam. Városról városra jártam és gyilkoltam. Aztán megtaláltam a testvérem. Már vagy hat éve nem láttam és nagyon megörültem annak hogy ismét láthatom. Heteket és hónapokat töltöttünk úgy mint a normális testvérek. Ám Gemma nem tudta hogy én már cseppet sem vagyok normális ember. Megbetegedett. Spanyol náthában szenvedett és én meg akartam menteni. Megpróbáltam átváltoztatni ám nem tudtam leállni. Képtelen voltam Rá. A vére íze megbabonázott és...én megöltem....-beharapta ajkait-Egy démon voltam. Egy démon aki nem tud uralkodni magán. Ezek után évtizedekig jártam a világot. Szinte mindenfelé voltam. Néhol éveket töltöttem. Aztán valami haza húzott. Mikor Londonba érkeztem megkerestem Louist és Gigit. Ők már rég Simonnak dolgoztak így én is csatlakoztam a csapathoz. Elkezdődött az idei év szeptembere. Jelentkeztem a egyetemre és fel is vettek. Hogy miért hoztam meg ezt a döntést? Valami húzott arra és nekem fogalmam sem volt hogy mi az. Aztán az első nap már sejtettem de csak a harmadik nap tudtam biztosan hogy mi az ami nem hagy nyugodni már egy ideje. Te. Izgatott az hogy ki vagy. Az hogy mi történt veled, mi a történeted. Aztán egyre több időt töltöttünk együtt. Már akkor megfogott benned valami. Aztán megkaptam a feladatom Simontól. Azt akarta hogy megöljelek. Elhatároztam hogy megteszem hisz csak egy kis halandó voltál....aztán....aztán mikor belenéztem a szemedbe elbizonytalanodtam. Ugyan az az összetört és üres szempár nézett vissza rám akkor, ahogy éreztem magam. Üresnek és teljesen jelentéktelennek. Nem tehettem meg. Nem voltam rá képes. Húztam az időt, próbáltam kibúvót keresni a feladat alól. Néhány nappal ezelőtt Simon felkeresett és azt mondta hogy szombaton holtan akar téged látni. Nem értettem miért kellene megölnöm téged de azt mondtam hogy rendben. Persze nem gondoltam komolyan csak szerettem volna lezárni az ügyet. Miamiba rángattalak. Azt hittem majd itt el tudunk bújni a világ elől, vagy legalább is Simon elől. Nem gondoltam végig csak cselekedtem. Hülye voltam. Hisz pár napra rá megtalált minket. Kimentettelek. Vagy legalábbis próbáltalak. Azt mondtam tudod hogy hol van a Dark Rose ezért is kegyelmezett meg neked. Fel kellett hogy adjalak azért hogy megbizonyosodjon róla hogy igazat beszélek. Nem tudtad mi az, ezért is kínzott meg téged is és engem is. Én...sajnálom hogy belekevertelek ebbe az egészbe. Hülyeség volt. Nem szabadott volna...ne haragudj.-mondandója végére teljesen sokkos állapotban voltam. Csak bámultam Őt. Ez...ez elképesztő...

-Harry..én...-motyogtam.

-Ne mondj semmit. Beavattalak azt hiszem ezzel tartoztam.-mondta és lefeküdt ágyára és a fal felé fordult nekem hátat fordítva. Még mindig sokkos állapotban voltam de pár perc egy helyben ácsorgás után rávettem magam és a saját ágyamhoz sétáltam. Befeküdtem majd én is a fal felé fordultam. Egy vonalban voltunk Harryvel. Nem láttuk egymást de tudtam nagyon jól hogy Ő is agyal. A vámpírok nem alszanak, legalább is nem mindig így tudtam hogy nem fog pihenni hanem egész éjjel gondolkodni fog. Én is próbáltam lehunyni szemeim. Hamarosan sikerült el aludnom....

~*~

Azt éreztem hogy valaki rázogatja vállam. Szemeim kipattantak és egyből egy gyönyörű smaragd íriszekbe ütközött tekintetem. Éreztem hogy arcomat könnyek áztatták. Hüvelykujjával letörölte a sós cseppeket és egész végig szemeimbe bámult. Rosszat álmodtam. Legalább is amire emlékszem az álomfoszlányokból mind erre mutat. Láttam Harry íriszeiben hogy nem tudta eldönteni mit tegyen. 

-Rendben.-mondta majd elengedte arcom és vissza sétált helyére. Még mindig az álom hatása alatt voltam. Nagyot sóhajtottam. Lehunytam pilláim és próbáltam vissza aludni. Vagy öt percen keresztül forgolódtam de nem jött álom a szememre. Nem is gondolkodtam csak felálltam és Harry ágya felé vettem irányom. Ő háttal volt nekem a falnak fordulva így csak hallotta ahogy felé lépkedem. Bebújtam mögé majd átöleltem derekát és csupasz hátába fúrtam fejem. Érzetem ahogy lefagy de pár másodperc múlva ellazult. Megfordult karjaim közt és szemembe nézett. Egy kicsit közelebb csúsztam hozzá. Halványan elmosolyodott majd átölelte derekam és olyan közel húzott magához amennyire csak tudott. Örömmel hagytam neki hogy hajamba pusziljon. Pár percig így feküdtünk majd hirtelen megszólalt. 

-Emlékszel hogy azt kértem Tőled hogy ne hagyj itt, azt hogy ne hagyj el?-kérdése váratlanul jött de tudtam rá válaszom hisz emlékeztem rá.

-Igen. Miért?-szóltam vissza halkan.

-Nem szeretném hogy változzon az ami akkor köztünk volt.-hallottam szíve dobogását egyre erősödni. 

-Én sem...-mondtam ki a varázs szót....