17-Blood

Sziasztok!

Itt az ígért rész! Remélem tetszik :D 

Jó olvasását! Ladybady

Már vagy két napja vagyok itt. Habár még ebben sem vagyok biztos. Az idő érzékemet teljesen elvesztettem. Ez van...
Simon rendszeresen megkérdezi tőlem hogy hol van a "Dark Rose". És kérdem én? Mi a franc az?! Mert már kezd idegesíteni hogy nem tudom és egyre jobban látszanak a lila-kék-zöld foltok a testemen. Kiskoromban mindig szivárvány akartam lenni de ne így képzeltem el ezt az egész folyamatot. 
Harryt azóta sem láttam. Nem..nem tudom miért érzem ezt de hiányzik...nem..nem szabadna ezt éreznem tudom, de nem  tehetek róla.  
Louis egész kedves. Mindig hozza nekem az ételeket amibe persze bele sem kóstolok. Egész sokat beszélgetünk. Jó fej, és próbál segíteni nekem. Ki akarnak eszelni egy tervet Gigivel. Na erre kíváncsi leszek...

~*~

Valamikor délután körül (pontosan nem tudom) lépett be Louis a vacsorámmal. Igen..azt hiszem ez ember kínzás. De ki tudja...
Leült elém majd megfogta a kanalat és a pudingba mártotta. Felém közeledett de én mint mindig most is elfordítottam a fejem. Nem kérek ezektől  semmit.

-Enned kell különben éhen halsz.-mondta Lou. Rá néztem.

-Megváltás lenne Louis. Megváltás...-láttam hogy tudja hogy miért teszem azt amit de nem érti. Hát így járt...
Felállt majd arrébb a falnak dőlt.

-Nem hiszem hogy ez lenne a megoldás.-mondta. Megráztam a fejem

-Jobb nem jut az eszembe.-rántottam vállat bár a kötél már véresre nyúzta karom.-Különben is! Kinek hiányoznék?-kérdettem miközben fejemet az oszlopnak támasztottam.

-Nekem. Giginek. Harrynek.-sorolta. Az utolsó névnél felnevettem.

-Ne szórakozz Louis!-néztem rá-Ide hozott, átvert, Sinom kezeire bízott sőt, azóta nem is láttam.-mondtam.

-Jót akart..

-Mivel? Azzal hogy átvert nem hiszem hogy jót akart.-ingattam meg fejem.

-Bízhatsz benne Noa.-mondta majd felállt a fal mellől és megfogta a tálcát és elhagyta a börtönömet. 
Nagyot sóhajtottam. Mi az hogy bízhatok benne? Chh..nem...ha valaki egyszer megtette tőbbször is meg fogja igaz?

Egyszer csak nyílt az ajtó majd belöktek rajta valakit. Nem láttam nagyon aztán...kirajzolódott előttem alakja. Az ajtóban térdelt szinte agyon verve. Nem értettem. Mit keres itt? Megjelent mögötte Simon és egy két ajtós szekrény alakja. Oké...már kezdtem félni. 
Hirtelen felkapták majd beráncigálták. Egy széket is hoztak maguk után. Mire készülnek? Csak pislogtam. Nem értettem miért teszik azt amit. Harryt rátették a székre. Simon kezébe vett egy távirányítót. Oké...ennek nem lesz jó vége. Felém jött. Megijedtem. Mit akar?  A két ajtós szekrény (mint a mellkasán lévő név táblából leolvasram Ryan) kioldozta köteleim majd felráncigát a padlóról. Simon mellé állított majd a hátam mögött is maradt. Simon megnyomta a gombot a távirányítón. Harryt áramütés rázta meg. Eltűrte. Egyhelyben maradt.

-Jó akkor csavarjuk egy kicsit feljebb.-mondta Sinom majd egy másik gombot nyomott meg. Harryt erősebben rázta meg a székhez kötött áram.

-Álj!-kiáltottam. Felém  kapta a fejét-Megölitek!-Simon felnevetett.

-Válaszolj egy kérdésre vagy válaszd a másik opciót.-mosolygott.

-Mi a kérdés?-néztem Harryre akinek hajából izzadság cseppek hullottak a padlóra. Fujtatott és ökölbe szorította a kezét.

-Hol van a Dark Rose?-kérdezte Simon nyugodtan.

-Nem tudom.-válaszoltam az igazat bár ez nekik nem volt jó. Simon megnyomta a gombot. Harryt ismét egyel erősebb áramütés rázta meg.

-Jó! Álj!-kiáltottam ismét. Döntenem kellett. Nem tudtam mi a másik opció de muszáj volt kipróbálni annak érdekében hogy Harryt ne rázzák halálra. Tudom..tudom..hülyeség valakinek az életét megmenteni aki átvágott és szinte le se szart ebben a pár napban. De... Nem tehettem róla. Valami oknál fogva ezt éreztem a legjobbnak akkor. 
-Mi a másik opció?-kérdeztem. Simon felnevetett Harry pedig rám nézett és erősen megrázta a fejét.

-Gyere velünk!-fogta meg karom Simon.

-Ne! Noa maradj! Ne tedd ezt!-kiáltozott Harry és rángatni kezdte a széket amiben ült. Az ajtóból vissza néztem Rá. Egyenesen gyönyörű íriszeibe ütköztem. Remegett a dühtől. Erősen ingatni kezdte a fejét de már késő volt...

~*~

Egy szobában ültem egy barna fa székben amire vasak voltak erősítve. Nem értettem. Belépett Louis. Elém guggolt majd össze csatolta kezemnél lévő vasakat ezálltal engem a székben való maradásra kényszerítve.

-A lényeg hogy maradj nyugott.-fenézett rám miután lábamnál is becsatolta- Ne félj azt megérzi. -mondta majd magra hagyott. Nem értettem kitől vagy mitől nem kéne félnem aztán belépett Simon. Oké...már sejtettem mit akar. Mocorogni kezdtem a székbe. Simon is, úgy mint előbb Louis elém guggolt majd elfordította fejem épp úgy hogy jó belátása essen nyakamra. Szemembe könnyek gyűltek...nem...nem teheti ezt ...
Már csak annyit éreztem hogy szemfogai elvesznek bőröm alatt és hamarosan nem láttam mást a nagy sötétségen kívül...