13-"Nem tudom mit kezdjek a...dolgokkal"

Sziasztok!

Itt az ígért rész! Remélem tetszik :D 

Jó olvasást! Ladybady

**Noa szemszöge**

El sem hittem amit a hölgy mondott a telefonban. Nem tudtam elképzelni hogy ez velem megtörténhet.
Az ágyamra rogytam. Kezeim remegtek, én is remegtem de könnyek nem folytak le, még nem fogtam fel teljesen hogy mi is történt valójában. Nem jönnek többet haza. Nem nevetünk valami hülyeségen. Nem csesznek le. Nem akarnak többet okoskodni. Nem szervezünk több családi programot. Nem fogunk karácsonykor vicces, kínos történeteket mesélni. Nem lesz semmi sem ugyan az. Egyedül maradtam. Egy árva. Nem...nem akartam őket elveszteni. Tudom..tizenkilenc vagyok, muszáj már magamról gondoskodnom. De...de ez nem ugyan az, nem az, hogy nem tudok magamról gondoskodni de mégis a szüleim! Szükségem volt rájuk.

Felálltam és a fürdő felé vettem irányom. Muszáj volt hogy egy kicsit kitisztuljon a fejem. A csap felé hajoltam majd hideg vízzel megmostam az arcom. Többször is. Azt hittem majd felébredek. De nem így lett. Még mindig ebben a kibaszott álomban vagyok! 
Lehajtott fejjel támaszkodtam. Furcsa kisugárzást éreztem. Tudjátok,ez olyan mint amikor tudjátok hogy van a közeletekben valaki vagy valami. Én is ezt éreztem. Nem fordultam meg. Tudtam ki az, csak nem értettem mit keres itt.

-Miért vagy itt?-kérdeztem remegő hanggal. Nem válaszolt. Belenéztem a tükörbe. Ő volt az, ott állt a szobámban és a felém nézett. Felegyenesedtem majd megfordultam.
-Harry?-kérdeztem még egyszer. Ismét nem mondott semmit ezért közelebb léptem. Már előtte voltam. Szemei engem figyeltek.
-Harry?-szólítottam még egyszer.

-Sajnálom.-mondta. Nem értettem mit....aztán leesett. A szüleimet. Azt hogy meg haltak...

-De honnét...?...Te egész végig tudtad igaz?-kérdeztem döbbenten. Lesütötte szemét. Olyan érzelmi kitörésem volt ami eddig sohasem..

**Harry szemszöge**

Nem csak ezt kellett volna megtudnia de ám legyen. Nem szólhattam bele a szülei kivégzésébe. Nem beszélhettem le őket róla...ja ez van....
Noa meglökte mellkasom ezáltal hátrébb taszítva engem.

-Miért nem tudtad elmondani?-hangja remegett. Még egyet lökött rajtam.-Azt hittem legalább benned bízhatok! -ó ha tudnád! Még egy lökés és a falnál voltam. Szörnyű volt látni hogy előttem törik darabokra. De persze már semmit nem tehettem...csak tudtam hogy meg kell Őt védenem...minden elől...Simon és a bandája elől...amitől csak lehet...
Ütögetni kezdte mellkasom. Nem fájt csak a tudat hogy elrontottam az életét. De az rohadtul. Az adrenalin löketnek vége szakadt így zokogva omlott ölelésembe. Erősen szorítottam magamhoz törékeny testét. Féltettem. Nagyon. Ha Simon előbb találja meg mint hogy eltűnnénk nagy bajok lesznek. Ki kellett találnom valamit....

~*~

Noanak valahogy sikerült elaludni. Az egész sok volt neki. Ám még a legrosszabbat nem is tudja...
Átölelem törékeny testét és Ő is engem. Lassan veszi a levegőt, néha már azt hiszem hogy nem is fog felébredni. Gondolkodom egész végig azon agyaltam hogyan tudnám megmenteni Őt. Liamékre bízhatnám...de nem! Nekem kell rajta segíteni elvégre én kevertem bele ebbe az egészbe...

Lassan megmozdult majd rám villantott gyönyörű zöld szemeit. Felemeltem kezem majd végigsimítottam puha bőrén.

-Aludj csak. Vigyázok Rád!-mondtam neki. Vissza csukta szemeit majd közelebb jött hozzám Már amennyire tudott. Szorosabban fontam köré karjaim hüvelykujjamat mozgatni kezdtem hátán. Néhány perc múlva hallottam egyenletes szuszogását. Végre vissza tudott aludni. Én is behunytam szemeimet de figyelmem nem lankadt. Egész éjjel vigyáztam álmát. Muszáj volt pihennie kemény hete következett.

~*~

-De nem fog esni semmi bajom!-kérlelt tovább Noa. Nem engedtem hogy visszamenjen a suliba. Meg kellett védenem Őt és ez másként nem sikerülhet mint hogy szemmel tartom egész nap.

-Azért mert nem hagyom hogy valami bajod essen.-néztem Rá. Megforgatta szemeit. Nem ugyan az a Noa volt aki tegnap. Ez a Noa félénkebb. Persze ez nem mutatkozik rajta mert nem akarja de én látom. Látom hogy fáj neki a szülei elvesztése...méghozzá nagyon...

-Kérleeek!-nyújtotta el a szót. Megráztam fejem-Ahj..-pattant le az ágyra. Elálltam az ajtóból majd mellé ültem.

-Figyelj.-fogtam meg kezét és kulcsoltam össze enyémmel-Szükséged van a pihenésre és nem hiszem hogy az a pörgős egyetemi élet neked való lenne. Nyugalomra van szükséged.-rám villantotta kissé vörös szemeit. Megsimítottam arcát-Segíteni akarok érted? Jót akarok neked!-mondtam. Karjaimba dőlt. Fejére támasztottam enyém miközben karját simogattam. Nem hagyom hogy még jobban összetörjön. Segíteni akarok neki!Nagyot sóhajtottam.-Tudod mit?-felkapta fejét-Elmehetsz.-fény csillant szemeiben-De veled megyek.-jelentettem ki határozottan. Értetlenség csillogott Noa szemeiben. Egyszer csak elmosolyodott majd felpattant engem magával rántva...

~*~

Az egyetemen is folyton mellette voltam. Nem hagytam magára. Mikor Aaronékkal volt még akkor sem engedtem el kezeit. Láttam hogy Niall gyanúsan méreget minket de nem tettem eleget vágyainak és nem mentem el Noa mellől talán egy percre sem. Ám mikor Liam figyelmét is felkeltette az, hogy folyton a körükben vagy inkább Noa mellett vagyok. Muszáj volt megbeszélnem velük...tanács kellett méghozzá sürgősen. Mikor Noa a mosdóba ment elhívtam a két fiút. 

-Muszáj tanácsot adnotok!-kértem Őket..vagy inkább követeltem? Mindegy....

-Na a vámpírkának tanács kell?-horkantott Niall.

-Fogd be!-szólt Rá Liam...talán Ő a legnormálisabb.....-Miben kéne a segítségünk?-vonta össze szemöldökeit.

-Nem tudom mit kezdjek a..-körül néztem és közelebb hajolva oda suttogtam nekik-...dolgokkal.-Niall felnevetett.

-Akkor kellett volna gondolkodnod mikor elvállaltad te észlény!-mondta szigorú tekintettel de láttam szemiben a sajnálatot. Engem nem kell sajnálnia! Eddig sem kellett most ne kezdjen bele! 

-Én nem gondoltam hogy....-láttam meg kilépni a mosdóból.Barna haja és szoknyája egy ütemben járt fel s alá  ahogy lépett. Igéző zöld szemei kerestek valakit...feltehetően engem. 

-Bele szerettél...-fejezte be helyettem Niall. Felhorkantam.

-Én?-mutattam magamra-Ugyan már! Hagyjatok!

-Hé! A nagy Styles mást is érez dühön és éhségen kívül!-kurjantott Liam. 

-Tudjátok mit? Végeztem veletek!-néztem rájuk dühösen bár a szám sarkában ott bujkált az a bizonyos félmosoly. Ott hagytam őket nevetni rajtam. Chh...szép kis népség...vérfarkasok.Forgattam meg szemeimet. Ám mikor megláttam valakit Noa felé közeledni minden boldogságom elszállt...