14-"El kell tűnnünk!"

Sziasztok!

Itt is lenne a rész! Remélem tetszik :D 

Jó olvasását! Ladybady

**Noa szemszöge**

A női mosdóból kilépve Harryt kerestem. Mikor sehol nem láttam Aaronékhoz indultam vissza. Gondoltam Louissal vagy Gigivel parádézik. Ám mikor előttem termett nagyon meglepődtem.

-El kell tűnnünk.-motyogta orra alatt majd megfogta kezem és kifelé kezdett el húzni.

-De miért?-kérdeztem teljesen döbbenten. Miért akar elvinni innét? Elvégre beleegyezett itt legyek.

-Simon.-mondta ki a nevet és többet nem kérdeztem csak futó lépésben haladtam mellette. Ám mikor kiértünk az udvarra Simon előttünk termett. Biccentett nekem majd Harry felé fordult.

-Szombat?-kérdezte mosolyogva.

-Szombat.-jelentette ki Harry érzelem mentes arccal. Nem értettem semmit. Mi az a szombatozás? Nem értem! 
Simon ellépett majd elengedett maga mellett. Láthatóan Harry nem örült jelenlétének. Mikor a kocsijához értünk kinyitotta nekem az ajtót. Beszálltam majd az öv becsatolásában is segitkezett volna ha keze nem remeg és nem .lett volna ideges, de konkrétan annyira hogy láttam az ereket kidudorodni a halántékán. Csak ügyetlenkedett.

-Meglesz!-szóltam már én is türelmetlenül.

-Jó!-mondta majd mérgesen elhajolt és becsapta a kocsi ajtót. Behuppant majd felbőgette a motort és ki faralt a parkolóból. Ideges és mérges volt. Ez persze látható volt rajta. Nem akartam fokozni ezeket azzal hogy felteszek egypár kérdést.

Már majdnem az utcánkban voltunk. Harry egy szót sem szólt de a rossz érzelmei nem múltak el. Szinte sugároztak belőle a negatív hullámok. Már messzebbről láttam ahogy egy fekete Opel tolat ki a feljáróról. Harry még mindig a százas tempójával autózott. Maga elé meredt. Szerintem észre sem vette a kocsit maga előtt. A gondolataiba temetkezett. Már majdnem előtte voltunk mikor felkiáltottam.

-Harry!-hangom betöltötte az utas teret. Harry kapcsolt és a gyors reflexeinek köszönhetően épségben túléltük az autó utat. 
Mikor a házhoz értünk ahol lakom Harry lefékezett én pedig már pattantam is ki a kocsiból. Harry utánam de nem azért hogy mondjon valamit. Kikulcsoltam a bejáratit Harry pedig elszánkázott mellettem. Nem tudtam hova ment de hallottam ahogy szobám ajtaja kicsapódik. Utána mentem. Mikor benéztem szobámba el sem tudtam képzelni mi baja lehet Harrynek. A bőröndöm elől volt Ő pedig dobálta bele a ruháim. 
-Mit csinálsz?-szaladt fel vagy két oktávval hangom.

-Csomagolok.-válaszolta még mindig idegesen. Oda mentem hozzá majd kivettem a kezéből az egyik pólóm.

-Miért?-teljesen sokkos állapotban voltam. Mi ez az egész? Magyarázza már el valaki!

-Mert...mert...-akadt el hangja.

-Mert?

-Mert vadásznak rád Noa!-hangja betöltötte az egész szobát. Lefagytam. Olyan voltam mint egy jégkocka.

-Ki?-kérdeztem azt ami legelőször eszembe jutott.

-Nem tudhatsz meg többet. Még nem. Csak kérlek bízz bennem-közelebb lépett. Nyugodtabb volt. Láttam rajta.

-Így nehéz.-mondtam neki. Bólintott majd közelebb lépett.

-Tudom. De kérlek próbáld meg. Megvédelek tudod. Nem bántanak.-nem értettem miért segít nekem. Nem értettem eleve az egészet. Bólintottam-Köszönöm.-mondta és egy puszit nyomott ajkaimra-Pakold el ami fontos. Gyorsan.-adta ki a parancsot majd ellépett mellettem és kinyitotta az ajtót.

-Mennyi időre megyünk?-kérdeztem úgy mellékesen.

-Időtől független. De...de ne pakolj meleg cuccokat. Tengerpartra megyünk.-mondta én pedig neki is álltam a cuccok bedobálásának.

~*~

Már a kocsiban ültünk és a reptér felé tartottunk. Útközben megálltunk Harrynél is majd folytattuk utunkat. A rádió halkan szólt. Harry keze csupasz lábamon pihent ezzel egy kicsit feltűrve szoknyám. A saját kezem Harryén volt. Fejemet az ablaknak döntöttem és úgy figyeltem az éppen elhaladó autók sokaságát.

Aggódtam. Miért vadásznak rám? Semmit nem követtem el! Egy átlagos tizenkilenc éves lány vagyok aki csak egy átlagos életet szeretne de nem, mert valaki ismét beleköpött a levesembe. Nem értettem szinte semmit de megbíztam Harryben. Az igazat megvallva furcsa hogy Simon akar ártani nekem. Elvégre nem tettem ellene semmit sem. Mi ebben a rendszer? Egyáltalán hová megyünk?

Harry leparkolt a reptéren. Becsekkoltunk majd mentünk is pár perc múlva felszálló gépünkhöz. A csomagokat le adtuk majd fel is szállhattunk. 
Miamiba megyünk. Ez elképesztő. Mindig is elakartam oda juni de nem így. Ne úgy hogy üldöznek. Hanem példának okáért egy nászúton. Na jó ez viccesen hangzott igaz? Mindegy.

~*~

Ahogy kiszálltunk a taxiból egy hatalmas ház tárult elénk. Fehér falai mintha az égig értek volna. Fekete teteje szép kontrasztot adott neki. Harry kinyitotta a szintén fekete vaskaput. Beléptünk a házba. A letisztultság jellemezte leginkább de mondhatnám azt is hogy egy kicsit rideg volt. Sem családi képek sem emlék tárgyak. Harry felém furdult majd elvette a csomagomat és a kanapéra tette. 

-Gyere körbe vezetlek.-mondta majd kézen ragadott. Megmutatta a szobákat és egy egész szép kis zene szoba is díszítette a lakást. Egyszer csak egy teljesen másik irányba kezdett el vezetni. A pincéhez. Már majdnem megijedtem mikor egy lefelé vezető lépcsőhöz tessékelt. Előre akart engedni de én csak felhúzott szemöldökkel rá néztem. Megforgatta szemeit majd előre ment. Kinyitott egy hatalmas vas ajtót. Ahogy belépett a fények felkapcsolódtak és egy ágyat láttam meg a szoba egyik sarkában.

-Ebbe a szobába még egy vámpír sem tud betörni. A falai acélból és betonból készültek. Két méter vastag az egész.-nézett rám.

-Miért mondod ezt nekem?-kérdeztem értetlenül. Közelebb lépett.

-Mert ha én, vagy valaki más akar neked támadni tudd hogy hol lehetsz biztonságban.-mondta.

-Nem bántanál.-mondtam. Meglepődött.

-Ne légy ebben olyan biztos.-láttam szemében a fájdalmat.

-Miért építetted ezt ide?-kérdeztem. 
-A nővérem Gemma miatt.-összehúztam szemöldököm.

-Nem értem. Ha ő is vámpír volt miért kellett?-néztem végig az egész "szobán".

-Épp azért mert Ő nem volt az.-mondta.

-Akkor hol van?

-Harminchét évesen meghalt.-mondta.

-Olyan fiatalon? Beteg volt?-szerény kis kérdésnek szántam de Harry nem ennek vette.

-Nem.-válaszolta kurtán.

-Akkor?-nem tudtam elképzelni mi történhetett szegény lánnyal.

-Nem hiszen hogy tudni akarod.-rázta meg fejét.

-De. Érdekel mi történt vele.-néztem szemibe. Nagyot sóhajtott.

-Megöltem....