12- "Ne játssz a tűzzel..."

Sziasztok! 

Itt is lenne a következő rész!Remélem tetszik! :D

Jó olvasást! Ladybady

Ekkor csapódott ki az ajtó Harry pedig azzal a lendülettel amivel jött elém állt. Fogait kivillantotta szemei vörösre színeződtek. Éreztem hogy nem lesz ennek jó vége...

-Távozz!-Harry hangja furcsa volt de egyben félelmet is keltő. A másik aki vele szemben állt felhorkant.

-Tudnia kell!-szólalt meg annyira mély és rekedt hangon hogy meg sem ismertem ki az.

-De nem most!-mordult rá a Göndör.

-De igen! Joga van hozzá! - morgott a szemben álló. Harry közelebb lépett hozzá. A düh és a megvetés észrevehető volt tetteiből. Közel ment majd megpaskolta az accát  a lénynek. Ha egy pillantással ölni lehetett volna akkor Harry már rég a földön feküdne.

-Nagyon szívesen eltörném a csontjaid.-adta meg Harry a "kedves" hozzászólását.

-Remélem tudod hogy az érzés kölcsönös.- nézett a sárga szemű bele egyenesen a szemembe. Szívem eszeveszett tempót diktált de nem hátráltam tekintete elől.

-Futás.-mondta neki Harry. A lény pár pillanat múlva eltűnt. Harry egy helyben állt. Várta reakcióm. Igazat adok neki. Rohadt kíváncsi voltam arra hogy mit is kéne megtudnom. Vajon rossz? Vagy....vagy az ellenkezője? Nem tudtam eldönteni...sőt már kezdett frusztrálni a helyzet.

-Mit kell megtudnom?-vontam fel szemöldököm és próbáltam szemkontaktus előállítani Harryvel de persze a tervem kudarcba fulladt. Fejét lehajtva tartotta.

-Nem mondhatom el, még nem...-motyogta. Még jó hogy meghallottam.

-Akkor azt áruld el hogy mi volt ez!-kelten ki magamból.

-Egy vérfarkas.-mondta. Azt hittem hogy nyomban elhagy minden lélekjelenlétem. Mi a fasz? Chh...azt ne mond tündérek is vannak!

-És ki volt az?-megrázta fejét majd az ajtóhoz sétált. Mielőtt kinyithatta volna elé álltam-Nem mehetsz csak úgy el!

-De. És meg is fogom tenni!-mondta dühösen. Nem tágítottam onnét. Nem akartam hogy elmenjen. Sőt , elég sok kérdésem lett volna még hozzá.
Megingattam fejem és nem mozdultam. Szemei vörösbe mentek át míg szemfogai megnőttek.-Ne játsz a tűzzel. Még a végén megégeted magad.-nem léptem odébb. Tudtam hogy nem bántana. Inkább csak meg akart félemlíteni. Egyre dühösebb lett-Ne akard hogy bántsalak.- láttam szemeiben az elszántságot de bíztam abban hogy igazam lesz és nem ér hozzám fájdalmasan.

-Mutasd meg mennyire fájna. Gyerünk.-provokáltam. Kivillantotta fogait majd az ablakon keresztül kiviharzott. Néztem utána és nem.bírtam felfogni hogy hová tűnt az az édes Harry aki meg akart védeni attól a farkastól...

**Harry szemszöge**

Vérre volt szükségem. Tombolni akartam. Ki akartam nyírni Niallt. Le akartam tépni a fejét. Forrongtam. Őszintén? Örültem annak hogy nem téptem ki ott helyben a torkát. Azt pedig nem köszönte volna meg. Nagyon nem...

A házunkhoz tartottam. Vámpír sebességgel száguldottam végig a szinte üres utcákon. Mikor egy eldugottabb részhez értem lelassítottam és körül néztem. A lakásunk csak egy saroknyira volt innét de úgy éreztem követ valaki. Füleltem és szagoltam. Pásztáztam a környéket de semmit nem láttam. Pedig az érzékeim nem csalnak. Mikor meg fordultam Simon állt velem szemben.

-Na? Halott már a kis csaj?-kérdezte. Megráztam a fejem majd elsétáltam mellette.

-Ö...még időre van szükségem. Nem kell sok és belesétál a csapdámba.-nyugtattam.

-Nem azért fizetlek hogy megdugd!-emelte fel hangját parancsolóan-Mint említettem meg kell halnia! Te is tudod hogy veszélyes! A szüleit már elintéztük....most rajtad van a sor hogy a lánnyal is végezz! Ha nem lesz halott szombatra azt hiszem mind ketten a föld alatt végzitek elégve mint egy nagy rakás szar!- adta a parancsot majd már el is tűnt. Huh...ezt megúsztam. Minél előbb kiutat kell keresnünk különben ennek nem lesz jó vége. Mázli hogy csak kedd van...

**Noa szemszöge**

Nem értettem Harry kirohanását. Mi oka volt elmenni? És mit kell megtudnom? Nagyon aggaszt ez az egész. Ott volt az is hogy az a vérfarkas itt járt. Az, hogy Harry eltűnt és az hogy nem tudom hogy mi történik körülöttem. Ami még jobban aggaszt hogy anyáék nem hívtak egész nap. Nem tudom mi történhetett de aggódom értük. Bár azzal nyugtattam magam hogy csak elfeledkeztek egy időre a világról...

A konyhában készítettem a vacsorám mikor megcsörrent mobilom. Felfutottam az emeletre majd keresni kezdtem telefonom. A párna alatt meg is találtam majd fel is vettem meg sem nézve hogy ki az. Én hülye...

-Igen?-szóltam bele.

-Noa Martinnal beszélek?-kérdezte a hölgy a vonal másik oldaláról.

-Igen. Miért?-helyeseltem.

-Az édes apját és édes anyját holtan találtuk az egyik hotel szobánkban. Hívtuk a mentőket akik elvitték Őket a Londoni hullaházba. Kérem őrizze meg nyugalmát. Hamarosan meglátogathatja Őket....