02-Hiszel benne?

Sziasztok!

Itt is lenne a 02. fejezet. Remélem tetszik :D

**Noa szemszöge**

Az egyetem felé igyekezve eső felhőket pillantottam meg. Persze hogy most vagyok gyalog és még esernyő sincs nálam. Morogva léptem be az épületbe majd mentem oda Aaronékhoz. Jut eszembe. Már egy hét telt el. Ismét hétfő van. Aaronnal és a többiekkel egyre jobb csapatot alkotunk no de ne felejtsük el a két újoncot sem. Liam és Niall egész jó fejek. Sokat viccelnek és nevetnek ami egy pozitív dolog számomra. Gigi egész jó fej. Elég sokat vagyunk együtt bár mikor Aaronékhoz csatlakozom legtöbbször nagyban kikerüli őket. Ez az igazság Harryvel is. Igen igen....szoktunk beszélgetni meg ilyenek. Az igazat megvallva nagyon cuki. Rengetegszer megnevettet. Vicces és okos. Jó..nem fényezem tovább. De az igazat megvallva elég helyes is. 

Mikor beléptem Mr. Hall ( Mikulás ) órájára néhányan felém néztek de nagyon nem foglalkoztak a jelenlétemmel amit nem is bánok. A legfelső padhoz mentem majd a végében leültem Gigi mellé aki rám mosolygott és köszönt. Viszonoztam gesztusát majd elővettem a füzeteimet és jegyzetelni kezdtem...

Az óra hanyagul telt. Néha néha felszólított engem is de bevallom a matekhoz nem sokat konyítok. Még jó hogy Gigi a padtársam aki persze szín ötös is volt belőle mindig. Ch..felvágós. A füzetembe rajzolgattam. Igazából szeretek és azt mondják egy kicsit értek is hozzá. Absztrakt képet csináltam. Még folyamatban volt a készítése bár Mr. Hall azt gondolta hogy kész. Felszólított.

-Úgy látom Miss. Martin tudja a megoldást.-mondta a nevem a pocakos tanár. Azonnal felkaptam a fejem majd a táblára néztem. Persze hogy valaminek a négyzet gyöke kellett.Persze ezt oszd el valamennyivel meg szorozd is meg vagy százszor. Szemeim nagyra nyíltak. Oké most le fogok égni. Az előttem lévő sorból felnézett Harry is majd a füzetére intett ujjával, úgy hogy Mr. Hall ne vegye észre. Leolvastam a megoldást majd a "Mikulásra" néztem. 

-Harmincöt.-mondtam Ő pedig elmosolyodott majd Rám kacsintott és Harry felé biccentett. Pirulva lehajtottam fejem majd hálásan az előbb említett fiúra néztem. Legyintett egyet és olyan "semmiség" fejet vágott. Persze ez csak egy átlagos matek óra volt...

~*~

A szünetekben még több szürke felhőt láttam meg az égen. Na ez jó muri lesz. Gondoltam magamban mikor már sétáltam ki az épületből. Dél után négy óra volt. Szerettem volna minél előbb haza érni a nyugodt és persze száraz otthonomba. 

Az út negyedénél tartattam mikor leszakadt az ég. Fújtam egyet majd megfogtam a csukjám, a fejembe húztam és elkezdtem haza rohanni. Pár perc múlva nem éreztem egy cseppet sem rám esni ekkor pedig felfelé néztem majd oldalra. Harry tartotta felém a kabátját. Elmosolyodtam Ő pedig behúzott egy elhagyatott raktár épületbe. Az igazat megvallva sötét volt de legalább száraz. Vagy is néhány helyen az volt. Harry felé fordultam.

-Köszi...azt hiszem ez most jól jött.-mondtam majd egy halvány mosoly keretében szemeibe néztem. Gyönyörűek voltak. Ezt pedig bevallom. Az egész ember gyönyörű volt. Nem is tudom hogy juthatott az az eszembe hogy csak simán helyes.

-Semmiség. Azt hiszem meg van a mai jó cselekedetem.-mondta majd tudatos léptekkel indult meg egy matrac felé és leült rá. Összehúztam szemöldököm. 

-Ismered ezt a helyet?-kérdeztem tőle. Megpaskolta maga mellett az üres matrac rész. Oda mentem majd leültem rá és minden figyelmemet Harrynek szenteltem. 

-Igen. A helyet 1997-ben fel gyújtották. Szinte minden leégett csak a falak és a tartó gerendák voltak épek addigra mire a tűz elégett. Igazából sok időt töltök itt. Nyugodt és talán még szárazabb is mint kint.-mosolygott rám. Viszonoztam a kedves gesztust majd jobban körül néztem. Most hogy mondja tényleg olyan mintha tűz tombolt volna idebent. A falak itt-ott megégtek, üvegek nincsenek, és szinte üres az egész. Csak mi vagyunk ezen a hatalmas helyen. Nem tudom elképzelni itt Harryt ahogy magában ücsörög. Ahhoz túl furcsa ez a hely-Ennyire gáz?-kérdezte nevetve. Felé fordítottam fejem majd én is felröhögtem. 

-Nem. Sőt megnyugtató. Csak a probléma az hogy én nem tudlak téged itt elképzelni egyedül ahogy malmozol magadban.-mondtam bohókásan. Ismét betöltötte a helyet Harry kacagása majd vizes hajába túrt annak érdekében hogy beálljon. Csodálattal néztem rá. Szeme sarkából felém pillantott. 

-Mi az?-kérdezte egy lehengerlő féloldalas mosollyal.

-Semmi.-fordítottam el szinte azonnal tekintetem. Beállt köztünk a csend. Egyikünk sem szólalt meg. Igazából mind a ketten elmerültünk a saját gondolatainkba. Furcsa volt. Nagyon furcsa hogy ennyire el tudok lenni valakinek a társaságában úgy, hogy szinte nem is ismerem. Varázsos bár egy kicsit ijesztő is. Úgy érzem mintha már vagy ezer éve ismernénk egymást. Persze ez tök normális nem? Vagy csak én gondolom ezt? A lényeg hogy jól érzem magam. Jól érzem magam Harry mellett. 

-Kérdezhetek valamit?-nézett felém hirtelen, jó pár perc csend után. Rá néztem.

-Persze. Had halljam.-fordultam felé török ülésben. Elmosolyodott. 

-Hiszel a természet felettiben?-kérdése meglepett de tudtam rá válaszom....