06-Elővigyázatosság

Sziasztok!

Itt is lenne a 06. fejezet. Remélem tetszik :D

Jó olvasását! Ladybady

**Noa szemszöge**

Mikor kinyitottam szemeimet a plafon nézett vissza rám. Mi a szar? Álmodtam volna? Vagy mégsem? De hisz olyan valóságos volt. Annyira hogy éreztem Harry érintését arcomon. Annyira hogy éreztem mikor Simon megkarcolta bőrön éles fogaival. Egyből nyakamhoz kaptam. Nem éreztem sem fájdalmat sem sebet. Kifújtam a bent tartott levegőt majd oldalamra fordultam.

-Ne aludj vissza.-szólalt meg egy mély rekedtes hang. Azonnal felültem majd próbáltam tőle legtávolabb csúszni miközben felhúztam lábam-Ne félj tőlem kérlek.-állt volna fel forgós székemből de még jobban összehúztam magam ezért meg gondolta magát-Én csak szerettem volna elmagyarázni mi történt valójában.-mondta. Egy szót sem szóltam eddig hozzá és láttam hogy ez elrémisztette. Azt hiszi elmondanám mindenkinek? Nem nem lenne igaza. Hirtelen felpattant. -A rohadt életbe! Mondj már valamit!-kiáltott rám. Összerezzentem.- Én nem...-szabadkozott egyből mikor látta hogy megrémültem.

-Köszönöm.-mondtam. Tessék. Hozzá szóltam. Ennél többet ne várjon. Hazudott és nem mondta el. Pedig azt hitten barátok vagyunk...ja...barátok...

-Mindenre emlékszel igaz?-túrt két kezével hajába. Bólintottam- Simon...Simon csak meg akart félemlíteni.

-Azzal hogy kiszívja a vérem? -pattantam fel és álltam elé- Chh...ezt még te sem gondolod komolyan?- néztem rá értetlenül. Már nem féltem. Hogy miért? Fogalmam sincs. Csak...csak tudtam hogy nem akar bántani.

-Simon elég elővigyázatos.- mondta. Megforgatta szemeimet majd megrázta fejem.

-Elővigyázatos? Meg akart ölni Harry!- léptem hozzá közelebb ekkor pedig rájöttem hogy mi is Ő valójában. Két lépést hátráltam. Követett.

-Nem akart megölni.-megrázta fejét.

-Akkor miért csinálta azt amit?-kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Meg akart védeni minket.-adta meg válaszát.

-Mi az hogy "minket"?- mutattam macska körmöt ujjaimmal- És kitől?

-Gigit, Louis és engem. És hogy kitől? Tőled!-emelte meg ismét hangját. Ismét összerezzentem.

-Nem ártottam senkinek sem! -kiáltottan vissza. Rohamosan megindult felém én pedig gyorsan hátráltam. A falnak szorított.

-Hát még mindig nem érted? Bennem minden csábít téged! A hangom, az illatom, az arcom. Ahogy rád nézek. Ahogy kimondom a neved. Egy robbanásra képes bomba vagyok Noa! Értsd meg! Nem lehetsz a közelemben.-mondta. Kezeit megtámasztotta fejem mellett így nem tudtam kibújni mellette. No, nem mintha akartam volna.

-Ezt miért nem mondtad előbb? Ha? Miért nem lehetett volna az elején tisztázni néhány dolgot? -kérdeztem felháborodva, talán egy kicsit kétségbe is esve. Ha itt hagy...én...nem nem tudom mi lesz velem.

-Csak két hete ismerjük egymást Noa.-mondta.

-De elég ahhoz hogy kialakuljon köztünk barátság.-kontráztam.

-És valami erősebb...-motyogott Harry. Egész végig egymás szemeibe bámultunk. Nem engedtük el egymás tekintetét.

-Menj.-mondtam feladva.

-Mi?-kérdezte döbbenten.

-Menj ha menni akarsz menny ha menned kell.-néztem mélyzöld szemibe. Kezei lecsúsztak mellettem. Annyira közel volt hogy éreztem leheletét arcomon. Majd fogta magát és lassú léptekkel ment az ajtóhoz. Kinyitotta majd vissza nézett rám. Nem mozdultam. Még mindig az ablakot néztem. Sóhajtott egyet majd kilépett az ajtón. Mikor becsukta maga mögött lecsúsztam a fal mentén a szőnyegre. Fejemet a falnak döntöttem és gondolkodni kezdtem.

Mi van ha nem megy el? Ha itt marad? Mi lett volna velünk? Talán elmondta volna mi miért történt és nem terelte volna a témát. Talán...talán többek lehettünk volna egyszerű barátnál. De nem így döntött. Elment. Elment és azt hiszem hogy nem is érdekli hogy mi lesz ezután velem. Pedig engem nagyon is érdekelt hogy vele mi lesz. Lehet hogy talál mást akivel szórakozik vagy az is lehet felhagy a barátkozással. Elvégre egy vámpírról beszélünk. Azt csodálom megállta most is hogy ne kóstoljon belém. Szépen fogalmazva. Talán nem ez volt a jó döntés, de az is lehet hogy igen. Hogy minden megy majd a saját kerékvágásába és senkinek sem lesz baja ezek után. 
Nyakamhoz értem. Semmit nem éreztem. Nem éreztem hogy fájna vagy lenne egy heg a helyén.

Lassan feltápászkodtam majd a fürdő felé vettem irányom. Olyan voltam mint egy zombi. Lehet hogy úgy is nézhettem ki. Ki tudja...
Levettem ruháim majd beálltam a zuhany alá. Kellett hogy kitisztítsa a fejem. Muszáj volt normálisan gondolkodnom. Megmostam hajam és testem majd becsavartam magam egy törölközőbe és kifésültem majd meg is szárítottam hajam. Egy szál törölközőben sétáltam ki a szobámba. Meg álltam a közepén majd körül néztem. A légkör fagyos volt. Muszáj volt valamit elkövetnem vele. Megfogtam telefonom majd megkerestem Zara Laross Bad Boy számát és maxra felhangosítottam majd a szekrényemhez sétáltam. Kivettem belőle egy francia bugyit és egy nagyobb pólót. A fürdőben magamra is aggattam őket. Mikor visszamentem a szobámba valami feltűnt. A zene leállt pedig ismétlésre volt állítva. A telefonomhoz mentem majd megnéztem hogy miért. Ki volt kapcsolva pedig jól emlékszem hogy még hatvan három százalékon volt mikor elindítottam a számot. Megfordultam majd a szívroham kerülgetett mikor megláttam anyát az ágyamon ülve.

-Gyere ide.-paskolta meg maga mellett az ágyat. Leültem majd kíváncsian rá néztem-Tudom hogy elég sokat vagy egyedül. Tudjuk hogy rengeteg a dolog az egyetemmel is. Csak azt szerettem volna tudni hogy nagy baj lenne ha mi apáddal elmennénk egy kikapcsolódásra? Tudod sokat dolgozunk és arra gondoltunk..már ha nincs ínyedre...-félbe szakítottam.

-Örülnék neki ha kipihennétek magatokat.-mosolyogtam rá. Viszonozta a gesztust majd hirtelen megölelt. Természetesen vissza öleltem.

-Köszönöm Noa.-mondta anya. Szeretet teljesen nézett rám-Nem akarunk egyedül hagyni csak úgy ezért is kérdeztem meg.-szabadkozott egyből. Megráztam a fejem.

-Remélem jól fogjátok érezni magatokat.-mosolyogtam rá-És hova mentek?-kérdeztem nagy kíváncsian.

-Egy közelebbi helyre gondoltunk így Párizsba mennénk. Csak pár napról lenne szó.-kereste megint a kibúvókat. Megráztam fejem.

-Most azonnal megrendeljük a jegyeket mielőtt meggondolod magad.-mutattam fel ujjam. Elmosolyodott....

~*~

Anyával vagy este kilencig a helyeket néztük Párizsban. Annyira szép város. Megérdemlik hogy egy kicsit pihenjenek. A lelkemre kötötték hogy nincs buli és hogy nem a leégett lakásra akarnak hazajönni. Persze sosem volt ilyen de jobb az elővigyázatosság. Holnap reggel indulnak. Anya is és apa is nagyon várja már az utat. Én is hisz örülök hogy végre kikapcsolódnak de félek is. Mert ha egyedül leszek nagyobb az eséjlye hogy Simon "elővigyázatos" lesz ismét. Azt pedig nem akarom.

Befeküdtem az ágyamba majd lehunytam a szemeim. Tudjátok, van az érzés mikor egy ijesztő horror filmet néztek nappal és este nem tudtok elaludni. Na nekem is ilyen kínom volt csak nem egy horrora gondoltam hanem a való életre...