Sziasztok!
Meg is hoztam a fejezetet! Remélem tetszik :D
Jó olvasását! Ladybady
**Noa szemszöge**
-Ne! Kérlek engedj el! Ne bánts!-üvöltöttem torkom szakadtából, bár ilyenkor már nem hiszem hogy sokan hallanák. Derekamnál fogva nyomott a falnak míg közelebb hajolt nyakamhoz. Lassan már könnyeim is elkezdtek folyni de hiába kapálództam nem engedett szorításából.
Nos...kíváncsi vagy hogy jutottam a karjai közé? Hát akkor elmesélem de kezdjük az elején....
***
Hideg nap volt itt Londonban. Mikor teljes "harci díszben" kiléptem a fürdőszoba ajtón megállapodott a szemem valamin. Harry sapkája. Gondoltam egyet majd felkaptam kiengedett barna hajamra majd így sétáltam le a földszintre. Sem anya sem pedig apa nem volt már itthon.Furcsa volt hogy nem beszélgetnek és szürcsölgetnek kávét mikor én lesétálok a lépcsőn. Rossz volt hisz dolgozniuk kellett ezért mentek el hamarabb.
A konyhába mentem majd elkészítettem a tízóraim egyben ebédemet majd megfogtam a kabátom és kiléptem a bejárati ajtón. Reggel volt és még mindig furcsa volt belegondolni abba hogy este még valaki állt az út másik felén és engem figyelt. Borzongató de kíváncsiságot is keltő hogy ki volt az.
Gyalog elindultam az egyetem felé. Megfogtam IPhoneom majd bedugtam a fülest a fülembe amit hoztam és elindítottam 3oh!3 -tól a Touching On My-t . A pörgős szám azonnal felébresztett. Igazából nagyon szerettem a számot mert amikor rossz kedvem volt mindig jobb kedvre derített.
Fél úton lehettem és épp egy zebrán mentem át mikor az egyik fülest kihúzta valaki a fülemből. Azonnal ara kaptam a fejem és megláttam Harryt ahogy fülébe teszi és hallgatja a számot.
-Már vagy tíz perce melletted sétálok de észre sem vetted.-mondta. Felnevettem.
-Elvonták a figyelmem.-mondtam.
-Ki a szerencsés?-kérdezte felhúzott szemöldökkel mosolyogva.
-A telefonom.-mondtam majd kuncogtam arcán. Szemöldökét felhúzta de közben mosolygott.
-De most komolyan.-nézett Rám mikor beértünk az egyetem vaskapuján. Oda adta a fülest majd komoly fejjel nézett Rám. Leült a szökő kúthoz én pedig mellé telepedtem.
-Tegnap mikor mentem haza valaki követett-kezdtem. Állkacsa össze szorult- Az út másik oldalán állt mikor beléptem a házba. És mikor felmentem a szobámba akkor pedig az ablakot nézte.-mondtam de egész végig kezemmel játszottam. Vállamra tette kezét.
-Nem lesz semmi baj rendben?-nézett rám együtt érzően- Megoldjuk. Haza kísérlek.-jelentette ki majd kitárta karjait. Ölelésébe dőltem közben pedig be szippantottam édes illatát. Olyan furcsán jó érzés volt karjai közt lenni. Hirtelen meghallottuk a csengőt és azonnal szétrebbentünk...
~*~
Ahogy ígérte ténylegesen haza is kísért. A bejárati előtt megkaptam a szokásos puszim majd le is lépett. Igazából nem akartam bele keverni ebbe az egészbe. Nem szerettem volna ha neki is baja esik.
Már vagy hét is elmúlhatott mikor anya kijelentette hogy el kell mennem boltba mert elfelejtett venni valamit a vacsorához. Hát jó...felvettem a kabátom és egy szatyrot is vittem magammal meg persze pénzt. Mikor kiléptem a bejáratin a hűvös londoni levegő megcsapott. Mély levegőt vettem mert igazéból már sötét volt de a lámpák világítottak így persze lehetett látni. A bolthoz vezető úton egész végig hátra felé tekingettem de senki ne volt a hátam mögött. Nagyon féltem az igazat megvallva. Szinte alig voltak az utcán de én még akkor is megijedtem mikor lekapcsolták egy-egy üzletben a lámpát ezáltal még sötétebb lett.
Visszafelé úton jól megpakolt táskával mentem hazafelé ám mikor az egyik sikátor előtt haladtam el egy fekete ruhás alakot láttam meg.Nagy levegőt vetem majd vissza fordultam. Lehet hogy hülyeség volt de tudnom kell ki az.
-Elnézést. Hogy hívják?-kérdeztem udvariasan mert mi van ha eltévesztem? Akkor nagy pácban lennék. Az illető megfordult de a csuklyája miatt nem láttam arcát.
-Simon.-mondta. A hangja mély volt. De nem olyan mint Harryé. Olyan furcsán és ijesztően mély. Nagyot nyeltem majd közelebb léptem.
-Maga az aki tegnap engem figyelt?-kérdeztem remegő hangon. Nem szólt semmit csak bólintott. Megrémültem. El akartam futni de nem sok sikerrel. Szinte azonnal előttem termett majd nyakamnál fogva nyomott a sikátor falának. Próbáltam leszedni kezét persze kevés sikerrel. A nagy sietség közben csuklyája leesett fejéről így láttam szemét vérben forogni és hatalmas metsző fogait. Nem kellett kétszer mondani hogy mit láttam. Vámpírt.
-Ne! Kérlek engedj el! Ne bánts!-üvöltöttem torkom szakadtából, bár ilyenkor már nem hiszem hogy sokan hallanák. Derekamnál fogva nyomott a falnak míg közelebb hajolt nyakamhoz. Lassan már könnyeim is elkezdtek folyni de hiába kapálództam nem engedett szorításából.
Innét pedig már tudjátok a sztoryt. Azt szokták mondani hogy mikor az emberek azt hiszik meghallhatnak vagy halál közeli élményben vannak lepereg előttük az életük. Nos előttem is lepergett. Minden amit eddig átéltem. Éles fogai már karcolták bőröm. Könnyeim még mindig folytak, és még mindig kapálództam karjai közt. Ekkor azonban hirtelen lekerült rólam a hatalmas súly és már a karok sem szorítottak a falnak. A földre estem és lábaimat felhúztam felső testemhez és átkaroltam őket. Mikor magam elé néztem egy másik árnyat véltem felfedezni a sötétben. Aki háttal állt előttem és próbált megvédeni Simontól. Mikor jobban szemügyre vettem a vonásokat hasonlított valakire de nem tudtam eldönteni hogy kire.
-Hagyd. Őt .Békén .-mondta lassan megmentőm és mint a hangjából felismertem....Harry....-Ő nem tehet semmiről!-állt ki ismét mellettem. Simon kiroppantotta nyakát majd sziszegő hangot adott ki. Mi a franc? Hisz ha Simon vámpír Harrynek semmi esélye ellene- Akkor táncoljunk!-mondta Harry majd morgott egyet és neki ment Simonnak. Simon a földre dobta és mintha csontok törését hallottam volna. Harry fájdalom nélkül állt fel majd indult el még egyszer Simon felé. Most nem sikerült legyűrnie a férfinak hisz Harry taszította neki a falnak. Mi a fészkes fene folyik itt? Ha Simon vámpír Harrynek hogy sikerült....akkor ha Ő is az....
-Te is tudod hogy veszélyes!-mászott ki Simon a törmelék alól ami lehullott a falból.
-Max rád de rám nem!-kontrázott Harry. Miről beszélnek? - Engedd hogy elmenjünk. Békében.-nyugtatta Harry a férfit-Ő nem tudott semmiről....ezidáig.-nézett rám. Megrémültem. Szemei vérben forogtak metsző foga meghosszabbodott csak úgy mint Simonnak. Ő is vámpír... Feltápászkodtam a hideg betonról. Már csak azt láttam hogy Simon eltűnt. Gyorsan mintha kimondtam volna azt hogy egy. Nagyot nyeltem mikor Harry közeledett felém. Hátráltam.
-Ne bánts....- kérleltem könnyeimmel küszködve. Nem szolt addig semmit míg elém nem ért.
-Nem bántalak.-suttogta azon a mély rekedtes hangján ami megnyugtatott pedig félnem kellett volna tőle- Sosem tudnálak bántani.- suttogta még mindig. Vörös szeme eltűnt és agyarai is vissza fejlődtek. Megsimította arcom. Innentől pedig filmszakadás....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése