23-Love?

Sziasztok!

Meg is hoztam a részt! Remélem tetszik! Sajnálom hogy ilyen rövid lett de sietnem kell suliba :D Azért remélem tetszik :) Kérlek komizzatok!Köszönöm a rengeteg megtekintést és azt hogy komiztok! Nagyon sokat jelent! :D <3 

Jó olvasást! Ladybady

**Harry szemszöge**

Fel s alá járkáltam a szobában és gondolkodtam. Nem veszíthetem el. Ilyen könnyen nem! Annyi mindenen átmentünk.Nem most fogom megszakítani a láncot. Tudom, egy balfasz voltam. De...de csak kicsúszott a számon. Nem is gondolkodtam. Csak felbosszantott az hogy Louis azt mondta szerelmes vagyok. Pedig nem vagyok az....ugye ez nem az? Nem lehet hiszen ez nem olyan mint a szerelem. Az más nem? Vagy csak én gondolom így?Ahhj...azt sem tudom mit érzek.....Louis lépett be az ajtón. Azonnal megálltam tettemben majd idegesen rá néztem. Noanál volt. 

-Ez elcseszted haver.-ingatta meg fejét. Felhorkantam majd fejemet fogva lerogytam az ágyra. 

-Tudom.-mondtam. 

-Engeszteld ki.-ajánlotta. 

-Mivel? Keressem meg neki a Dark Rose-t?-nevettem fel keserűen. 

-Például-bólogatott Louis. 

-Nem fogok egy kibaszott kavicsot keresni!-kiáltottam fel. Védelmezően tette maga elé kezét. 

-Egy rohadt értékes kavicsot.-mondta-Vagy vidd el vacsorázni ha a régészet nem jön annyira be.-rántott vállat. 

-Ő nem olyan vacsorázós típus.-mondtam. 

-Énekelj neki.-mondta a következő opciót. 

-Louis.-nagyot sóhajtottam-Finn országban vagyunk az Istenért! Nem adhatok szerenádot az alak előtt a minusz negyven fokban! Megfázna.-mondtam. Louis felnevetett-Mi az?

-Azt mondtad nem vagy szerelmes.

-Nem is vagyok--ráztam meg fejem. 

-Akkor szerinted ez mi? Nem a saját testi épségedért aggódsz hanem Noaé miatt.Ki akarod engesztelni amiért.... szép szavakkal illetve egy kurvának nevezted. Megmentetted az életét, nem ölted meg csak mert Simon azt mondta. Megvédted akkor is mikor vagy tíz katona szegezte rátok a fegyvert. Elmondtad neki életed legnagyobb titkát.

-Rájött.-javítottam ki. 

-Részlet kérdés. De ha magadban nem tisztázod le hogy mit érzel ne is kerülj se az én szemem se Noa szeme elé. Egy nőnek az a legfontosabb hogy szeresség. Tudod mit szokott mondani a nagyapám?-kérdezte és folytatta is volna ha nem vágok közben.

-"Egy igazi férfi sosem bánt egy nőt!Légy nagyon óvatos mikor megríkatsz egy nőt, mert Isten számolja a könnyeit...A nőnek a férfi tenyerén van helye, nem pedig a talpa alatt."-igen. Louis papája nagyon bölcs volt. Sajnálom hogy már nem él.

-Igen. Ezt mondta.-helyeselt Lou-Akkor fogadd is meg és tisztázd le magadban a dolgokat utána pedig mond el neki mit érzel különben sokkal rosszabb lesz.

-És mi van ha nem hisz nekem?-vontam fel a szemöldököm. 

-Bizonyítsd be neki.

-De mivel? 

-Találj ki valamit. Abban jó vagy.-mondta. Meg paskolta vállam majd kilépett az ajtón. Hátra dőltem az ágyon. Ezt nem hiszem el. Mi az hogy tisztázzam le magamban mit érzek? Hagyjuk már. Azt sem tudom mi az a szerelem. Sosem éreztem még. Akkor hogy tisztázzam? Egyszerűen csak imádom a mosolyát. Ahogy rám néz. Ahogy kimondja a nevem.Imádom a cseresznye piros ajkait.Ahogy szavakat formál vele. Ahogy azok a méz édes ajkak az enyémeken vannak.Imádom a testét. Imádom mikor elpirul egy-egy hülye perverz mondatomra. Imádom mikor reggelente rám mosolyog és ez engem is jobb kedvre derít. Imádom hogy a semmiről is órák hosszat tudunk beszélni. Ahogy éjjelente hozzám bújik. Azt, hogy a karjaimban keres menedéket minden elől. Azt, ahogy kirázza a hideg -jó értelemben- mikor hozzá érek. A hangját ahogy fülembe nyög. Az érintését ahogy megsimítja arcom.Azt ahogy forró testünk egybeolvad. És...és csak imádom Őt..az egész lényét. Várjunk csak...

-Én szerelmes vagyok! Ültem fel gyorsan az ágyon. Nem nem nem nem...ez csak biztosan valami téveszme. ÉN nem lehetek szerelmes. Főleg nem egy halandóba! Nem lehet hisz...hisz...nem tudok jó érvet felhozni de nem lehet! Egy vámpír vagyok! Akármikor meg tudnám ölni! Nem akarom veszélyeztetni az életét! Mi van ha egyszer úgy feldühödöm hogy képes lennék bántani? Ezt nem akarom. Nem akarom hogy féljen tőlem. Akár így vagy úgy de.....nem.....szükségem van rá.Azt akarom hogy mellettem legyen. Hogy akármikor hozzáérhessek. Megcsókolhassam. Sőt...talán még azt is mondanám neki hogy szeretlek....

~*~

**Noa szemszöge**

Másnap reggel furcsa szagra keltem. Kikászálódtam az ágyból majd lefutottam a konyhába. Körülnéztem. Szinte mindenki ott volt. Igen...Harry is. Louisra néztem. Ő állt a pult előtt és valamit ki akart hozni abból a trutyiból ami a serpenyőben volt. A szaga alapján palacsinta akart lenni. 

-Louis.-szóltam. Felém kapta fejét én pedig mutattam neki hogy ezt ne folytassa. Felhúzta az orrát. Odamentem hozzá majd fenekemmel odébb löktem. A kukába dobtam amit csinált majd újat kezdtem. Mikor mindennel kész voltam tálaltam majd a többiek elé tettem. Ők csak néztek majd Liam és Niall szinte azonnal ugrott fel és csapott le a reggelire. Halványan elmosolyodtam de az onnét hamar le is hervadt. Vettem magamnak egy darab palacsintát majd megkentem nutellával és fogyasztani kezdtem. A második falat után valami nem stimmelt. Olyan hányinger kapott el hogy azt hittem ott helyben kidobom a taccsot. Gyorsan a csaphoz mentem majd egy pohárba engedtem vizet és lassan kortyolgatni kezdtem. 

-Jól vagy?-halottam meg Gigi hangját. Igen, már Ő is itt van velünk. Sikerült elmenekülnie a katonák elől. 

-I..igen-mondtam majd a hűtőbe néztem és megkerestem a tejet. Ránéztem a lejárati dátumára majd nagyot sóhajtottam.-Niall!-szóltam neki.

-Igen?-szólt vissza.

-A tej már három hónapja romlott.-mondtam és rá néztem. Felnevetett. Megforgattam szemeim majd becsuktam a hűtőt és az emelet felé vettem az irányt.

-Azt nem eszed már meg?-jött a hang ismét Niall torkából. 

-Elment az étvágyam.-mondtam és felfutottam a lépcsőn egyenesen a anyáék szobájába...

~*~

Úgy este kilenc körül sétáltam át a Harryvel közös szobánkba. Kellett pár tiszta ruha és reméltem hogy Harry nincs ott. Azonban mikor beléptem lesokkolódtam. Harry az ágy végében ült lent a földön. Fejét a tenyereibe temette és zokogás rázta a vállát. Nem értettem semmit. Belépésemre felkapta fejét így megláthattam kissé vörös szemeit. Szinte azonnal hajtotta vissza fejét mikor meglátott. Oda siettem hozzá más letérdelve elé szedtem le kezeit arca elől. 

-Harry..-hangom elhalt. 

-Sajnálok minden szarságot amit veled tettem. Nem gondolkodtam csak kicsúszott a számon.-láttam szemiben hogy komolyan beszél, de nem tudtam eldönteni hogy ezentúl bízhatok-e benne vagy nem-Szükségem van rád Noa.-mondta én pedig átöleltem. Azonnal fonta körém karjait majd olyan szorosan tartott amennyire csak tudott. És éreztem ahogy könnyei ismét utat engednek maguknak...

Kérlek komizz! Minél többen!