15-"I'm sorry"

Sziasztok!

Remélem tetszik a rész!

Jó olvasását! Ladybady

-Megöltem.-mondta. Szemeim kitágultak és csak bámultam Rá.

-Nem.-ráztam meg fejem-Nem lennél rá képes.

-Pedig megtettem! Fogadd el!-kiáltott rám. Megrezzentem.

-Mi bajod van?! Nem értelek! Csak egy szerény kérdést tettem fel!-kiáltottam vissza. Egyre dühösebb lett.

-Foglalkozz a magad dolgával! Foglalkozz a hullaházban lévő szüleiddel!-dörrent rám. Szemeimbe könnyek gyűltek de nem engedtem ki őket. Csak néztem Harry böbbent íriszeibe . Igen. Kimondta. Azt hiszem nem az fáj ahogy mondta hanem az hogy igaza van. Tényleg velük kéne foglalkoznom. De hogyan ? Miamiban vagyok az Istenért! Otthagytam mindent. Mindent amit eddig felépítettem. Miért? Egy fiú miatt mert elhittem neki mindent amit csak ajkai formáltak.-Én...én nem..-dadogott össze vissza. Azt hiszem most hallottam először ezt a beszéd fajtát Tőle. De nem nagyon hatott meg. Elmentem mellette. Mikor kiértem. Egy hatalmas puffanást hallottam. Vissza néztem. Harry a fejét a falnak támasztotta míg jobb öklét fogta. Elkaptam Róla tekintetem majd felszaladtam a szobánkba. Becsaptam az ajtót majd bőröndömhöz léptem. Kicipzároztam majd az ágyra térdeltem és szedegettem ki belőle a ruhákat és össze hajtogatva a szekrénybe helyeztem őket. Könnyeimet morzsolgatva pakolásztam. A szüleim képére is rábukkantam. Anya vörös haja és jég kék szemei a kamerába világítottak míg apa barna haja és barna szeme elrejtőzött mellette. Egymás kezét fogták egy virágbokor előtt. Esküvői ruha volt rajtuk és boldognak tűntek. Nem úgy mint most én. Azt sem tudom mit kezdjek az életemmel. Fogalmam sincs mit keresek itt Miamiban. Fogalmam sincs miért hittem Harrynek. Egy vámpírnak aki megölte a saját testvérét. Könnyeim potyogtak. Mérgemben összegyűrtem a képet és a falnak hajítottam. Nagyot sóhajtottam majd mind két kezemmel beletúrtam hajamba. Megfogtam még egy adag ruhát és a szekrényhez lépkedtem és kinyitottam a fiókot és beletettem a ruháim. Hallottam ahogy nyílik a szoba ajtaja. Nem foglalkoztam vele de még mindig háttal álltam Harrynek.

-Sajnálom....én...én nem gondoltam komolyan csak...dühös voltam és csak kicsúszott a számon. - beharaptam ajkam. Nem akartam előtte sírni. Most nem.

-Rám voltál dühös?-kérdeztem még mindig háttal állva.

-Nem, dehogy.-mondta lágyan. Nagyot nyeltem.

-Miattam voltál dühös?-kérdeztem egy másik variációt .

-Lehet.-mondta. Ez van..mindenkinek csak a problémát jelentem nem mást...

-Sajnálom.-motyogtam könnyeim közepette.

-Nem. Nincs mit sajnálnod!-jelentette ki erélyesen-Azt hiszem ezt inkább nekem kéne mondanom.-könnyes szemekkel megfordultam és belenéztem azokba a gyönyörű szemekbe. Mikor meglátta hogy némán sírok tekintete azonnal ellágyult és felállt az ágyról majd elém sétált. Átkarolt majd szorosan szorított magához...

~*~

Szombat reggel mikor felültem az ágyon rá kellett jönnöm hogy meztelen vagyok a takaró alatt ezért magamhoz fogtam a puha anyagot. Harryt nem láttam sehol. Kikászálódtam az ágyból majd a fürdő felé vettem irányom. A zuhany alá álltam majd megtisztálkodtam. Hirtelen két kéz szorítását éreztem meg derekamon majd azt ahogy egy meleg test hátamhoz csapódik és puha ajkakat nyakamon. Megfordultam karjai közt majd nyaka köré fontam kezeim. Szemei mámorosan csillogtak. Közelebb hajolt majd szája enyémhez is ért. Lassan csókolt meg, ráérősen. Imádtam ezeket a pillanatokat. Ekkor elhittem hogy fontos vagyok számára....elhittem.....

Mikor sikerült kijönnünk a zuhany alól felvettem egy rövid fekete toppot és egy rövid shortot. Elvégre csak itthon leszünk..itthon...
Hajamat ki engedtem és úgy sétáltam vissza Harryhez. Mikor meglátott jól végigmért majd megnyalta alsó ajkát. Közelítettem hozzá majd beleültem ölébe. Szinte azonnal fonta körém karjait. Mikor szemeibe néztem észre vettem hogy valami megváltozott. Ideges volt de nem értettem miért. Mellkasára tettem kezem majd indje gombjával kezdtem el játszani.

-Mi a baj? Idegesnek tűnsz.-néztem Rá.

-Ígérj meg nekem valamit.-összevontam szemöldököm-Ne hagyj itt. Ne hagyj itt soha.-szinte esedezett. De fogalmam sem volt hogy miért tette. Bólintottam.-Ígérd meg.

-Ígérem.-mondtam ki. Halványan elmosolyodott majd puszit nyomott ajkaimra és szorosabban ölelt magához. Fejét enyémre tette majd nagyot sóhajtott. Hallottam ahogy csengetnek. Harry nem állt fel. Úgy maradt ahogy volt. Elváltam tőle és felhúztam szemöldököm. Megcsókolt. Úgy mintha az utolsó lett volna. Tele szeretettel, és fájdalommal. Mikor elvált szemeimbe nézett és úgy csinált mint aki az emlékezetébe szeretné vésni a látványt.

-Sajnálom....-suttogta majd elsötétült minden....