21-"Most nem engedek!"

Sziasztok!

Itt is lenne a rész! Remélem tetszik :D

Jó olvasását! Ladybady

**Noa szemszöge**

Elváltam Harrytől majd a mellettünk fekvő hullákra néztem. Torkom elszorult ha arra gondoltam hogy én öltem meg őket. Bár ők is megtették volna habozás nélkül. Harry megfogta a kezem majd elhúzott onnét és az ellenkező irányba indultunk mint amerről jöttünk. Egymás kezét szorongatva lépkedtünk a friss havon.

-Hová megyünk?-kérdeztem Harryről.

-A főhadiszállásra.-mondta. Kérdőn néztem Rá-A farkasok főhadiszállására.-helyesbített.

-Vérfarkasok?-kérdeztem. Bólintott. De hát...Liamet és Niallt is ott láttam közöttük akkor Ők is?

-Igen.-mondta Harry-Ők is azok.-összehúztam szemöldököm-Hangosan gondolkodtál Noa.-mondta mosolyogva. Én is hasonlóan cselekedtem.

Pár óra séta után megérkeztünk egy hatalmas házhoz az erdő közepén. Falait benőtték a növények,teraszán a fák kicsit korhadtak voltak. Tetejét hó borította. Harry komótosan lépkedett fel a lépcső fokokon majd csengetés és kopogás nélkül nyitott be. Szinte minden szem ránk szegeződött. Mindenki ott volt. Louis, Liam, Niall és még páran akiket ne ismertem. Azonnal odafutottam Louishoz majd megöleltem és így tettem Liammel és Niallal is. Harry kezet fogott velük. Megköszöntük a segítséget. Szinte mindenki bemutatkozott és kezet fogott velünk. Örültem hogy végre szabadok lehetünk. Végre talán minden rendbe jöhet. Senki sem akar ártani nekünk és talán végre élhetjük a saját kis életünket. Bár ki tudja nem igaz? Ki tudja hogy melyik sarkon vár minket még egy rosszakaró. Harry átölelt majd egy puszit nyomott fejem búbjára.

-Ugye senkinek nem esett baja?-kérdeztem elválva Harrytől. Liam  megrázta a fejét.

-Kisebb sérülések de begyógyultak. Semmi  súlyos.-mosolygott rám. Viszonozta a gesztust.-Köszönöm.-tátogtam neki. Megrázta fejét. Átöleltem Harry derekát. Ő is körém fonta karjait.

-Tűnj Noa közeléből rohadt vérszívó!-hallottam meg egy túl ismerős hangot. Egy olyan hangot amit már hetek óta nem. El sem mertem hinni hogy kik állnak előttem. Nem...ne lehetnek itt. Nem élhetnek! Harryre néztem majd vissza a szüleimre . Kicsit megszédültem de megtámaszkodtam Harry karjaiba.

-Te..te is látod őket?-kérdeztem.

-Igen. Noa, mindenki látja őket. -ahogy a szavakat kimondta teljesen elvesztem. Miért vannak itt? Mit keresnek itt? Nem haltak meg? Hogyan élték túl?

-Azt mondtam hogy menj a közeléből te patkány!-szólalt fel apám. Harry összeszorította állkapcsát de nem mozdult.

-Mit kerestek itt?-szökött vagy két oktávval feljebb hangom. Anya felhorkant.

-Mikor a kis barátod parancsot adott arra hogy öljenek meg minket megtették. Csak hát nem gondolta bele hogy Niall és Liam megment minket.-mondta de én leakadtam annál a résznél hogy parancsot adott.... Harryre kaptam tekintetem. Megrázta fejét.

-Nem én adtam parancsot.-mondta teljesen nyugodtan. Elengedtem karját és egyet léptem hátra-Bízz bennem Noa! Nem én akartan hogy megöljék őket! Nem ártottak nekem semmiben akkor miért tettem volna?-már láttam szemeiben a kétségbeesést. Anyáékra néztem-Higgy nekem Noa.-mondta halkan. Rá vezettem.tekintetem-Kérlek.-hangja esedezett. Nem tudtam mit higgyek. Fogalmam sem volt hogy mit kellene tennem vagy hogy mi lenne a helyes. Louisra néztem. Bólintott miszerint Harry igazat mond. Liam és Niall is ezt tette. Akkor nem  értem? A szüleim azt mondták hogy Ő miatta! Akkor most hogy van?

-Ki mondta nektek azt hogy Harry a hibás?-keményen néztem a szüleimre.

-Simon.-mondta apa. Felhorkantam.

-Ki más...-mosolyodtam el megtörten. Harry felé mentem majd átöleltem derekát. Fejét nyakhajlatomba fúrta-Ne haragudj.-motyogtam.

-Semmiség.-suttogta nyakam bőrébe és egy puszit nyomott rá.

-Nem lehetsz vele Noa!-sipítozott anyám. Elváltam Harrytől és látványosan megforgattam szemeim.

-Már miért nem? -kérdeztem szarkasztikusan.

-Mert ha megun akkor megöl és otthagy mint egy kivert kutyát. - apa hangja villámcsapásként hasított a levegőbe.

-Nem tennék ilyet.-rázta meg a fejét Harry.

-Honnét tudjuk hogy igazat mondasz?- horkantott fel anya.

-Nem tudják de legalább bízzanak a lányukban ha már bennem nem tudnak-mondta.

**Harry szemszöge**

Nem fogják elvenni tőlem Noat! Ne is álmodjanak róla!

-Meg különben is. Vérbe mentem érte? Igen! Hányszor védtem meg? Sokszor! Hányszor segítettem neki? Rengetegszer. Szóval ha nekem nem hisznek akkor a lányuknak tegyék meg ezt a szívességet.-mondtam.

-Látod?-fordul Mira a lányához- Megint össze akar zavarni! Hágyszor bántott meg téged? Rengetegszer kislányom!- kelt ki magából Mira.-Szóval nekem ne mond hogy nem akarsz a véréből jóllakni!-kiáltott rám.

-Menjetek ki!-harsogta Liam a többieknek. Mindenki feloszlott csak mi maradtunk a szobában négyen. 

-De mondom hisz szó sincs arról hogy meg akarom csapolni Noat. Verjék ki a fejükből!-harsogtam már én is dühösen. Ne mondják nekem azt hogy vele akarok jóllakni! Még a feltételezés is sértő!

-Miért kell mindig beleszólni az életembe?!-kiáltott fel Noa- Egészen eddig ezt csináltátok! Most nem engedek! Hagyjatok minket béken! Nem tett semmi rosszat akkor most miért kell olyan dolgokat mondani róla ami meg sem történt?! Miért kell mindig tönkretenni az életem?!-Noa kiabálása semmit nem váltott ki a szüleiből. Egész végig meredten bámulták. Noa sírva futott el mellettük fel az emeletre. Utána siettem de mielőtt elmentem volna Miráék mellett Danielre villantottam vámpír fogaim. Ne velem szórakozzanak! Iszonyat gyorsasággal indultam meg Noa után. A folyosó végén futott már. Előtte termettem Ő pedig karjaimba szaladt.

-Ssss....-csitítgattam. Most tőrt ki belőle az amit átélt. Minden amit eddig tettek vele. Minden amit a szülei mondtak neki. Minden amit ellene tettek. Nagyon sajnáltam. 
Lábait derekamra kulcsolta én pedig a régi szobám felé mentem. Igen laktam már itt egy ideig de ez most lényegtelen. 
Lábammal berúgtam az ajtót majd hasonlóan csuktam is be. Noát az ágyra ültettem és elé guggoltam. Megfogtam kezeit majd összefűztem sajátommal.-Nem kell félned rendben? Nem hagyom hogy szétválasszanak minket.-mondtam neki. Könny fátyolos szemeivel rám nézett majd lassan bólintott.

-Ne hagyj itt kérlek.-motyogta kezünket nézve. 

-Nem foglak.-suttogtam neki majd átöleltem törékeny testét. Éreztem ahogy könnyei eláztatják pólóm de nem érdekelt. Azt akartam hogy jobban legyen. Szüksége volt a pihenésre, elvégre mostanában nem sokat aludt és ez kimeríthette.Karjaimba kaptam majd az Ő felére sétálva letettem az ágyra és mellé másztam. Össze gömbölyödve hozzám bújt, úgy mint egy kis cica. Könnyei még mindig folytak le arcán de már-már aludt. Megpusziltam feje búbját majd közelebb húztam magamhoz. Szerettem volna mindentől megvédeni de tudom hogy ez képtelenség. Igen is lesznek olyan dolgok amik miatt az nem fog működni. A szüleit pedig meg kell békéltetnem magammal különben egész jó kis családi vitát is szíthatok amit természetesen nem akarok....