Sziasztok!
Meg is hoztam a következő fejezetet! Remélem tetszik :D Jó olvasását! Ladybady
**Harry szemszöge**
Mondtam már hogy az egyetem szar hely? Ha még nem akkor most megteszem! És hogy miért mondom ezt? Azért mert mindig mikor elsétál mellettem egy ember arról fantáziálok mi lenne ha a fogamat a nyakába mélyeszteném....nem mondtam még? Beteges a fantáziám....
Kiszálltam a fekete Range Roveremből majd a bejárat felé vettem az irányt. Mikor beértem egyből Gigihez és Louishoz vezetett utam. Kezet fogtam Lou-val Gigi pedig megölelt. Igen. Elég családias a légkör mindhármunk közt. No ha Simon is itt lenne....na jó inkább erről még nem beszélek. Láttam Gigi szemét felcsillanni majd lépett is volna az éppen belépő Noa elé de azok a korcsok letámadták. Hogy kik azok a "korcsok"? Liam és Niall. Vérfarkasok...és hát....vámpírok és vérfarkasok közt már több évezrede folyik a harc. No az sem nehezíti meg hogy Noa-t "befogadták" csak úgy. Felhorkantam. Louis egy olyan "meg ne próbáld fejjel" nézett rám. Mi az hogy nem? Nekem Ő ne parancsolgasson. Hátat fordítottam nekik majd Noaék felé vettem az irányt. Mivel Noa hátat fordított nekem átkaroltam vállát mikor oda értem. Egy kicsit összerezzent majd rám kapta tekintetét de én végig Niall és Liam reakcióját figyeltem. A többi emberke mit sem tudott a történtekről csak mi hárman. Noa felé fordultam.
-Szia.-mondtam. Rám mosolygott majd köszönt is-Velem tudnál jönni egy pillanatra?-kérdeztem. Bólintott.
-Igen.-ránézett telefonjára-Van még tíz percem irodalomig.-mondta majd indultunk is volna ha...
-Noa!-szólt egyszerre Liam és Niall. A lány azonnal arra kapta fejét.
-Igen fiúk?-kérdezte felvont szemöldökkel. Nem válaszoltak. Szinte már hallottam ahogy forognak az agysejtjeik hogy milyen hazugságot találjanak ki. Győzedelmesen elmosolyodtam.
-Igen srácok?-kérdeztem provokálásképp. Megrázták fejüket. Bólintottam majd megfogtam Noa kezét és Louishoz és Gigihez vezettem. Félúton megszólalt.
-Miért provokáltad őket?-kérdezte. Felnevettem.
-Nem bírom a képüket ennyi.-mondtam majd szemem sarkából Rá néztem.
-A barátaim.-mondta.
-Tudom.-válaszoltam.
-Te is az vagy.-kontrázott.Erre pedig majdnem mondtam valamit.Hogy mit? Azt hogy nem akarok csak a barátja lenni. Bezzeg ez máshogy hangzott volna a számból.
-Tudom.-mondtam egy kis szünet után....
~*~
Bemutattam Noanak Louist. Gigivel így is elég jól kijöttek így azzal nem kellett foglalkoznom hogy jöjjenek ki jól. Igazából egész jól megvoltunk így négyen. Ebéd szünetben egy asztalhoz ültünk. Noa szeletet banánt hozott a suliba. Persze egyből eszembe jutott valami. Mivel Gigi és Louis nem voltak a közelben ezért nem kellett attól tartanom hogy lelövik a poént. Mikor Noa kinyitotta a dobozt és vett belőle egyből rájöttem mit kell csinálni. Mikor kapta volna be az utolsó szeletet oda nyúltam majd elloptam előle. Bekaptam majd le is nyeltem.
-Hé!-háborodott fel Noa. Perverzen Rá néztem.
-Nyugi te is kapsz majd az enyémből.-közelebb hajoltam és a fülébe suttogtam- Csak a tokodon ne akadjon.-Rá kacsintottam. A feje olyan lett mint egy közlekedési lámpa. Felnevettem. Nyomtam arcára egy puszit majd felálltam és a 34-es terembe mentem. Vagy nem kellett volna ott hagynom?....
~*~
**Noa szemszöge**
Estefelé mikor már haza vettem az irányom lépteket hallottam magam mögött. Folyton hátra néztem de senkit sem láttam.Mi a fene? Képzelődök? Jobban szedtem a lábam majd mikor befordultam a sarkon megláttam a házunk. Nagyot sóhajtottam majd lépteim lassultak. Nyugodttá váltak. Mikor már a bejárati ajtó előtt álltam és a kulcsom kerestem megint hallottam a lépteket. Mikor megvolt a kulcs gyorsan, már amennyire remegő kézzel lehet kizártam a bejáratit.Lenyomtam a kilincset majd befordultam. Mikor csuktam volna be az ajtót egy sötét, csuklyás alakot láttam meg az út másik felén. Azon az oldalon a lámpa pislákolt de még így sem lehetett látni az arcát. Megijedtem. Gyorsan becsuktam az ajtót majd a zárban a kulcsot is elfordítottam.
Felrohantam az emeleten. Le mertem volna fogadni hogy anyáék már alszanak. Nagyot sóhajtottam mikor beértem a szobámba. A villanyt felkapcsoltam majd az ablakhoz mentem hogy elhúzzam a sötétítőt. Az árny még mindig az út másik oldalán állt és az ablakomat bámulta. A szemébe néztem. Le mertem volna fogadni hogy szemeztünk. Ismét éreztem az a szorító érzés a gyomromban. A félelmet. Elhúztam a kék sötétítőt majd leültem az ágyra. Fejemet kezembe temetem. Mikor felnéztem megláttam valamit és azonnal elmosolyodtam. Hogy mi volt az? Harry sapkája...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése