Sziasztok!
Itt is lenne a 20. fejezet! Remélem tetszik :D
Jó olvasását! Ladybady
"Mindig a biztonságon múlik a szabadság. Arra a szabadságra, amikor frásza van az embernek, a kutya se vágyik"
**Noa szemszöge**
Három nap telt el. Igen...ma van a nagy nap. Ma dől el hogy kijutunk erről a szörnyű helyről vagy sem. Harry próbál nyugodt maradni de látom rajta hogy aggasztja valami de nem mondja el mi is az valójában. Az igazat megvallva én félek. Félek attól hogy nem fog sikerülni az egész terv. Félek attól hogy még nagyobb bajban leszünk.Bár ebben a helyzetben ki őrizné meg a hideg vérét? Szerintem senki...bár ki tudja...
Hary felém nyújtotta az imént levett fekete pólóját amibe bele is bújtam. Ő felkapta magára a tisztát majd elém sétált. Megigazította ruhája alját (amit most én viseltem) majd felnézett rám. Aggódott. Láttam a szemében.
-Nem akarlak még nagyobb bajba keverni.-ingatta meg fejét.
-Nem fogsz. Kijutunk innét.-simítottam meg arcát. Egy csókot nyomott ajkaimra és átölelt. Fejemet nyakhajlatába fúrtam és beszívtam mámorító illatát-Minden rendben lesz.-nyugtattam.
-Akkor miért van ilyen rossz érzésem?-zümmögte hajamba.
-Nem tudom.-mondtam. Harry elvált tőlem majd az ajtóhoz ment. Ki nézett a rácsok között majd hátat fordított és kinyújtotta kezét. Louis elment az ajtó előtt és (úgy hogy ne vegyék észre) Harry kezébe nyomta a cellánk kulcsait. Harry ellépett onnét majd a kulcsokat felmutatva jött felém.
-Első lépés: pipa.-mondta.Felnevettem.
-Mi a második lépés Mr. Styles?-kérdeztem kacéran.
-Megvárjuk az éjfélt Miss Martin.-kacsintott....
~*~
Az éjfél is hamarosan beköszöntött. A folyosón sötét volt mikor az ajtót kinyitottuk. Lassan és meglehetősen halkan mozogtunk. Harry ment elől míg én mögötte. A fordulónál kinézett majd intett hogy mehetek. Vagy száz métert mehettünk mikor Harry mutató ujját szája elé tette miszerint maradjak csendben. Bólintottam. Hevesen dobogó szívvel simultam a falhoz. Harry kinézett de abban a pillanatban vissza is dőlt. Egy őr volt a másik oldalon. Ott ahova mennünk kéne. Mutatta hogy maradjak veszteg majd Ő elintézi. Vámpír sebességgel futott az őrhöz majd hátára rá ugorva törte ki a nyakát. Azt hiszem ez az Ő sajátos módszere valaki kiiktatásához. Az őr holtan esett össze én pedig tátott szájjal figyeltem ahogy Harry elveszi tőle a fegyverét és egy kocsikulcsot a biztonság kedvéért.Intett miszerint mennyek utána. Oldalazva haladtam el az őr holteste mellett. Jó ez egy kicsit bizarr volt. Hamarosan a fegyverraktárhoz is értünk ahol is Louis már várt.
-Azt hittem már sosem értek ide.-ingatta meg fejét. Harry csak morgott egyet. Louis egy hatalmas ládához vezetett minket majd felnyitotta a tetejét. Üres volt így mindketten belefértünk ám a láda belülről valahogy kisebbnek tűnt. Felhúzott térdekkel ültünk a fekete fegyvertartóban. Egymás mellett helyezkedtünk el. Louis ránk tette a láda fedőjét. Elsötétedett minden. Éreztem ahogy Harry a kezemet keresi majd mikor megtalálta összefonta ujjainkat. Egy puszit adott összekulcsolt kezünkre.
-Minden rendben lesz.-suttogta fülembe. Elindultunk. Vagy legalább is ezt éreztem. Végig Harry kezét szorongattam. Vagy öt perce mentünk és mást sem halottunk mint "Hallo Louis" Szia Lou" Hogy vagy Louis?"...és már kezdett az idegeimre menni. Bár lehet hogy ebben az is szerepet játszhatott hogy az adrenalin szintem az egekben lehetett. Hirtelen megálltunk. Valaki bekopogott a láda oldalán.
-Már azt hittem hogy sosem...-nyitotta fel Harry a láda tetejét de megállt tettében mikor meglátott vagy tíz katonát felsorakozni az udvaron. Az egyik Louis fejéhez szorított egy fegyvert míg a másik kilenc ránk fogta a pisztolyt. Harry vámpír sebességgel ugrott majd rántott ki a dobozból. Maga mögé húzott majd átváltozott és fehér fogait villantotta az ellenségre.
**Harry szemszöge**
Pánikba estem. Nem győzhetünk ennyi katona ellen de valahogy muszáj megmenekülnünk. Noat a hátam mögött tartva vicsorogtam rájuk. Tudom hogy hasztalan volt de meg kell próbálnunk mindent nemde? A fegyvereket élesítették. Egyre jobban megijedtem. Nem veszíthetjük el a harcot. Most nem...Hirtelen valaki elrántotta tőlem Noat. Azonnal megfordultam. Simon egy fegyvert szorított halántékához míg Noa próbált szabadulni. Ám nem sok sikerrel. Felbőszültem. Egyszer s mindenkorra végeznem kell ezzel a gennyládával.
-Na mi az Harry? Leharapta a cica a nyelved?-gúnyolódott Simon. Felhorkantam. Állkapcsom össze szorítottam és csak a szemébe bámultam. Nem ijedtem meg tőle. Nem volt sosem olyan ijesztő hogy akárki is rettegjen tőle. Valahogy sikerült helyet cserélnünk. Nem tudom hogy de mikor én közeledtem akkor Ő hátrált. Mikor oldalra mentem ő az ellenkező irányt választotta. Hát röviden tömören ennyi.-Mond meg hogy hol van a Dark Rose különben egy tetszetős golyót repítek a csinos kis kurvád fejébe!-parancsolta. Az adrenalin szétáradt testemben. Mikor már azt hittem mindennek vége megjött a felmentő sereg. Farkasok. A katonák mögé álltak majd Liam tátogva visszaszámolt. 3, 2, 1 ...Kitört a pokol. Noa rálépett Simon lábára így az elengedte én pedig kaptam az alkalmon és csípőjére ugorva kitörtem nyakát. Élettelen teste földre hullott. Ahh...milyen rég szerettem volna így látni. Bár időm nem volt elmélkedni mert Noat minél előbb ki kellett juttatni. A vámpírok keveredtek a vérfarkasokkal. Mindenki ütött mindenkit. Fegyverek és halálsikolyok hallatszottak. A nagy káoszban megláttam Louist ahogy egy katona éppen földön tartja. Döbbenten meredtem legjobb barátomra.
-Rohanj!-kiáltotta majd a katona fejét egy golyó hasította ketté. Louis felpattant majd futott tovább. Mi egy erdő felé vettük irányunk. Finn országban voltunk. Ide szállítottak minket Miamiból. Hát a tengerparton valahogy melegebb lenne.Minden havas volt és hideg. A hó ropogott lábunk alatt de nem érdekelt minket. Csak a káosz elől akartunk eltűnni minél hamarabb.Mikor már az erdő közepén lehettünk hangokat hallottam nem is olyan távolról.
-Maradj itt!-mondtam Noanak és kezébe nyomtam egy pisztolyt majd el is tűntem megkeresni a hangok forrását...
**Noa szemszöge**
Egy fatörzsnél várakoztam egy fegyverrel kezemben. Erősen a fához simultam majd mikor meghallottam egy beszélgetést lefagytam. Nem értettem miről társalognak de nem akartam hogy ide jöjjenek. Az is lehet hogy keresnek minket. Kinéztem a fa mögül. Az egyik ember tőlem jobbra a másik pedig balra helyezkedett el.Egyenesen felém jöttek így nem volt választásom. Lövök vagy meghalok. Felmértem a helyzetet. Ha kihajolok pont el tudom találni a jobbról sétáló barna hajú férfit. Ha a másik felé hajolok ki akkor a fekete hajút fogom eltalálni. Gyorsan kellett cselekednem. Kihajoltam és lőttem. Eltaláltam a barna hajút. Vissza bújtam a a takarásába majd a másik irányból is megismételtem ezt a mutatványt. Mindketten vérben úszva terültek a friss fehér havon. A fa takarásában a fegyvert magamhoz szorítottam és fogásom erősödött rajta. Szemeimet könnyfátyolt takarta el míg kezem remegtek. Sőt. Én is remegtem.Próbáltam mély levegőket venni de nem sikerült megnyugodnom. Hol van Harry? Ugye nem hagyott itt? Neszt hallottam magam mögül. Azonnal, reflex szerűen hajoltam ki de a ravaszt nem húztam meg. Harry állt feltartott kézzel mögöttem. Nagyot sóhajtottam majd a fegyvert a földre dobva rohantam hozzá. Karjai erősen szorítottak.
-É...én...meg öltem őket...-motyogtam nyakhajlatába. Hátamat simogatta.
-Ha nem teszed meg ők igen. És én nem akarom hogy a helyükön feküdj. Jól tetted. Megvédted magad és ezért nem fog senki sem hibáztatni. Legfőképpen én nem.-motyogta hajamba....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése