07-"Lény"

Sziasztok!

Meg is hoztam a következő fejezetet remélem tetszik :D

Jó olvasását! Ladybady

**Noa szemszöge**

Anyáék már hajnalban elmentek. Mikor bejöttek a szobámba még félálomban voltam mikor elköszöntem tőlük. Egy-egy puszit adtak arcomra majd magamra hagytak. Persze egy papírra a konyhapultra kiírták amit csinálnom kell meg hogy van pénz a szekrényben meg ilyenek. No azt hiszem érdekes nap elé nézünk...

Reggel nyolc óra után pár perce pattantak ki a szemeim. Mivel csak délután lesz előadásom ezért nem is probléma hogy akkor keltem. Lassan feltápászkodtam az ágyamból majd a fürdő felé vettem az irányt. Megmosakodtam és fel is öltöztem. Lefutottam a lépcsőn ahol is megtaláltam azt a papírt amit anyáék írtak a teendőimről és hasonlókról. Megreggeliztem és beültem a tévé elé...

~*~

Az egyetem felé tartva furcsa érzés fogott el. Megmagyarázni nem tudom de rettenetes volt. Igazából azon gondolkodtam hogy Harryvel akkor mi már nem is vagyunk barátok? Nem...nem beszélünk majd többet és nem is fogunk egymás agyára menni? Nem nevetünk majd minden hülyeségen?....Már tudom mi volt ez amit éreztem. A hiány. Valakinek vagy valaminek a hiánya. El kell mondanom nem a legjobb érzés, sőt....talán nem is érzés hanem egy konkrét dolog amit el kell fogadnod. ...

~*~

Miss Young előadásán ültem és már alig vártam hogy halljam a csengőt. Nos ez nem mostanában következett be mert Miss Young még csak most írta fel a táblára az előadás témáját. Megjegyzem. A nő miatt nem a kedvencem az irodalom...

"Kitalált lények az irodalom minden pontján." Oké..nem valami kecsegtető ez a cím de egye kutya kibírom. Nos abba pedig nem gondoltam bele hogy engem is fel fog szólítani. 

-Miss Martin.-felnéztem vezetéknevem hallatán- Ossza meg velünk véleményét a mai témáról.-kérte a hölgy.Sóhajtottam. Na ez muris lesz...(remélem éreztétek az iróniát).

-Mit szeretne tudni tanárnő?-vontam fel szemöldököm.

-Arról hogy mit gondol a kitalált lényekről néhány történetben.-fogalmazta meg számomra is érthetően az idős hölgy. 

-Mindig e köré épülnek a történetek. Legyen az film, könyv vagy zene.-kezdtem- Amikor az emberek a "lény" szót hallják legtöbbnek egy vérfarkas, tündér, boszorkány, vagy vámpír ugrik be.-éreztem Harry tekintetét magamon mégsem néztem Rá. Egész végig nézegettem a teremben attól függetlenül hol áll épp Miss Young- Persze ezek mind kitalált lények csak úgy mint a szellemek.Az ókorban is égettek illetve áldoztak fel állítólagos boszorkányokat. A vérfarkasok ellen ezüsttel védekeztek míg a vámpírok ellen foghagymával. Most őszintén mi ebben a rendszer? Az ember mindig is elhitt dolgokat amik nem is léteztek illetve léteznek. Ott van a Loknessi szörny példája. Számtalanszor "látták"-mutattam macska körmöt kezemmel- de eddig még egy tudósnak sem sikerült bebizonyítania valóban hogy létezik. Ebből csak annyit akarok kihozni hogy az irodalom, és a filmészet kedvenc témái mindig természet feletti dolgok köré épülnek. Ott van példának okáért az Alkonyat. Most őszintén! Mennyi esélye van annak hogy egy vámpír egy halandóba szeret bele? Semennyi. Hogy miért? Azért mert nincsenek vámpírok. Ha lennének is, akkor sem hiszem hogy olyan lenne az életük mint az Alkonyatban.-mondtam a végszót. Mindenki síri csendben hallgatta végig a "monológom". Miss Young halk tapsba kezdett míg elsétált a tanári asztalhoz.

-Szép beszéd volt Noa köszönjük.-mondta majd másfelé terelődött a szó.  Másokat szólított fel és kérdezett meg én így a füzetem mögé süllyedtem. Igazából remek érzés volt elmondani hogy mit gondolok még akkor is ha nem minden szavam volt igaz.

Mikor oldalra pillantottam egyenesen egy smaragdzöld szempárral találtam szembe magam. Légzésem felgyorsult, szívverésemmel egyetemben. Nem tudtam mit gondolt kis beszédem után de az értetlenség csillogott gyönyörű szemeiben....

~*~

A szünetben a kis bandámmal beszélgettem közben pedig a telefonomat nyomkodtam. Igazából semmi érdekfeszítőt nem találtam semelyik oldalon ezért zsebre is tettem a készüléket. Mikor oldalra fordítottam a fejem egy "Eltűnt" táblát vettem észre. Közelebb mentem hozzá otthagyva ezzel a többieket. Furcsállva néztek utánam de nem érdekelt. Valaki eltűnt. Szörnyű dolog lehet nem? Hogy egyszer csak nem ér haza a lányod illetve fiad. Nem hív többet a legjobb barátod vagy szerelmed. Nem térsz vissza az otthonodba többé. Ezt mind azért mert valaki elrabolt....

Ekkor egy kezet éreztem meg vállamon. Aaron vol az. Felé fordítottam fejem.

-Mindenki ismerte Őt.-mutatott a plakáton lévő lányra- Népszerű volt de nagyon kedves.-mesélt tovább- Azelőtt tűnt el hogy te elkezdted volna az évet.-mondta- Missi Adams.-ejtette ki a nevét. Rám nézett.

-Sajnálom.-mondtam. Megrázta fejét.

-Miért nekem mondod ezt?-vonta fel szemöldökét.

-Szeretted.-ejtettem ki a szavakat számon.

-Nem.-szabadkozott egyből, már-már túl gyorsan is.

-De. És ezzel nincs semmi baj.-mondtam és vállára tettem kezem.

-Kösz.-pillantott rám szeme sarkából majd együtt tértünk vissza a többiekhez. Igen. Tényleg sajnáltam Missit is, de Aaront még jobban. El sem tudom hinni min mehetett keresztül mikor megtudta hogy eltűnt...

~*~

Rémálmom volt. Nem, nem olyan szokványos amiben lezuhansz vagy belefulladsz valamibe. Nem. Azt álmodtam hogy Harryvel menekültünk valami elől miközben egymás kezét szorongattuk. Félelmetes volt mikor Harry átváltozott és azt kiabálta hogy fussak. Tovább futottam de mikor Harry övöltését hallottam megálltam. Mikor vissza fordultam csak az élettelen testét láttam.

Éreztem hogy valaki rázogat. Azt hittem anyáék értek túl korán haza de mikor kinyitottam pilláim egy csodaszép smaragdzöld szem nézett vissza rám. Nem értettem hogy került ide. Felettem térdelt és a vállamat fogta. Gondoltam úgy rázott fel.

-Mit keresel itt?-kérdeztem álmosan de egy kicsit lesokkolódva.

-A nevemet kiabáltad álmodban.-mondta én pedig azt hittem lefordulok az ágyról...