Másnap reggel mikor lesétáltam a földszintre Harry szinte azonnal elém állt. Nem értettem hogy miért tette de biztosan meg fogom tudni. Szólásra nyitotta száját de anya lefutott a lépcsőn és nem egy kedves mozdulattal odébb lökte Őt. Harry morgott majd elsétált. Összehúzott szemöldökkel néztem utána de nem foglalkoztam vele különösebben. A pulthoz sétáltam majd csináltam magamnak egy teát és szürcsölgetni kezdtem. Liam és Niall is hamarosan megérkezett. Ők kávát kreáltak maguknak és beszélgetni kezdtek. Apa és Louis is lejött a lépcsőn de Harryt még mindig nem láttam sehol. Gondoltam egyet majd felmentem a régi szobánkba. Harry az ágyon feküdt becsukott szemekkel.Tudtam hogy tudja hogy én vagyok az, ezért is ültem le az ágyra.
-Mit akartál mondani?-kérdeztem. Felült majd gyönyörű smaragd színű íriszeit rám villantotta.
-Tudod...Louisnak, Liamnek,Niallnak és nekem el kell mennünk tudod...ööö...-motyogott. Értettem. Vérre volt szükségük de nem értettem Liam és Niall miért megy. Na mindegy.
-Értem Harry.-mondtam egy halvány mosoly keretében. Ő is viszonozta a gesztust.
-Daniel és Mira itt lesz veled.Ha....-hangja bizonytalanná vált-..ha valami baj lenne, akármi, vagy csak rosszul lennél, akármi. Csak...-elgondolkodott egy kicsit-..csak sikíts egyet rendben?-láttam rajta hogy komolyan gondolja. Sikítsak? Ezt nem mondja komolyan!
-Sikítsak?-kérdeztem már-már a nevetés szélén állva.
-Kérlek.-mondta mosolyogva-Csak vedd komolyan. Biztonságban akarlak tudni.-hangja követelőző volt és megértettem. Tudni akarja hogy jól vagyok-e. Ezt pedig megmelengette szívem. Tudom, nem kéne ilyet éreznem de nem tehetek róla. Ő hiába nem érzi azt amit én, attól még én nem tudok kiszeretni belőle. Bólintottam.
-Oké.-mondtam és felálltam az ágyról. Az ajtóhoz mentem de mielőtt kiléphettem volna Harry mögöttem termett és becsukta az ajtót.
-Várj.-megfordultam. Közel volt hozzám. Olyannyira hogy éreztem leheletét arcomon-Azóta nem..nem történt semmi?-kérdezte. A betegségemre értette. Szemei kíváncsian vizsgáltak. Megráztam a fejem.
-Nem. Jól vagyok.-mondtam és ismét menni akartam de keze még mindig a kilincset szorította. Közelebb hajolt. Ajkaink szinte már érintették egymást. Akartam. Mindennél jobban akartam azt, hogy ajkai enyémeken legyenek de tartanom kellett magam. Azt akarom hogy tisztázza magában az érzéseit. Ha ezt nem teszi meg soha nem lehet köztünk semmi.
-Ezt nem kellene.-mondtam és eltoltam magamtól. Szemiben fájdalmat láttam.
-S..sajnálom é...én...-dadogta.Vissza sem nézve mentem ki az ajtón. Szemeimbe könnyek gyűltek és mikor beléptem a szobámba az ágyra rogytam. Fejemet tenyerembe temettem. Muszáj volt lenyugodnom különben a rosszullétem elő jön. Nagyot sóhajtottam. Nem bírom. Nekem ez nem megy! Megígértem hogy tartom magam addig ameddig csak lehet. De ha a közelemben van elgyengülök. És..és én nem akarok gyenge lenni. Túl akarom vészelni azt hogy nincs velem. Hogy nem ölel át. Nem csókol meg. Azt hogy nem bújuk össze éjjelente. Azt, hogy nincs velem mikor szükségem lenne Rá. Azt...azt hiszem hogy én szerelmes vagyok....
~*~
Három óra fele járhatott az idő mikor lesétáltam az emeletről. Már senki nem volt lent azért gondoltam hogy elmentek. A kanapéhoz sétáltam majd leültem rá. Újságok voltak kitéve a dohányzóasztalra ezért megfogtam egyet. Jobb tevékenységem úgy sincs mivel a hegyekben vagyunk, itt nincs tévé adás. Az újság szörnyen unalmas dolognak bizonyult. Ezért a pulthoz mentem majd csináltam magamnak egy szendvicset. Bele haraptam.Jó ízűen nyámmogtam rajta mikor meghallottam egy hangot és majdnem félre nyeltem.
-Noa!-apám hangja parancsoló volt. Lefutott a lépcsőn kezében két fehér valamivel. Letettem az ételem majd kérdőn néztem rá.-Mi a franc ez?-kezdett el kiabálni majd felém mutatta a terhességi teszteket. A levegő a torkomon akadt-Ha? Válaszolj mikor kérdezlek!-hangja fenyegető volt.
-Terhességi tesztek.-mondtam nyugodtan hisz mindegyik negatív lett. Akkor miért paráznék rajta?
-Ne nézz hülyének! Mi van? A kis barátod fel akart csinálni de nem sikerült neki?-hangja mérges volt. Torkomban görcs lett. Ne mondjon ilyeneket!
-Ez nem igaz!-mondtam.
-Akkor? Hallgattak? Kurva kíváncsi vagyok rá hogy mi a mentséged!-kiabált még mindig. Érezni kezdtem azt az émelygést amit tegnap. Látásom elhomályosult majd kitisztult.
-Nincs mentségem rá! Ne avatkozzatok az életembe kérlek! Eleget tettetek már! Nem kell még jobban elcseszni mindent! Nem engedek! A saját életemet akarom élni!-kiáltottam most már én is.
-Ne beszélj velem ilyen hangnemben!-hangja betöltötte az egész házat.Keze lendült majd egy jó irányzott mozdulattal el is talált. Émelygésem miatt a földre kerültem. Szélfuvallat csapott meg majd apám nyögését halottam. Mikor felnéztem csak annyit vettem észre hogy Harry apámat nyomja a falnak a torkát szorítva. Harry teste megfeszült. Egy ugrásra kész tigris volt. Átváltozott. Szemfogai megnőttek míg szeme vörösre színeződött. Morgott apámra és ki villantotta fogait. Apám kapálódzott erős szorításában de semmire nem ment. Harry erősebb volt. Főleg most. Nem rég táplálkozott. Felpattantam majd odaszaladtam hozzájuk.
-Harry!Figyelj rám!-fogtam meg kezét és beszéltem hozzá-Minden rendben van érted? Jól vagyok. Nem kell olyat tenned amit később megbánnál! Minden oké!-néztem bele szemibe. Szorítása nem enyhült apám torkán ezért folytattam- Tudom hogy nem lennél rá képes. Nem vagy szörnyeteg. Bűntudatod lenne érted? Hatalmas!Bízom benned Harry! Tudom hogy nem tennéd meg!-mondtam neki.A levegőt lassabban vette és válla sem volt olyan feszes-Kérlek.-motyogtam. Harry szorítása gyengült ezért apám el tudott menekülni. Harry behajlította kezeit a falnál ezért körülzárt engem. Hitetlenkedve nézet rám. Nem értett valamit. De mit? Hirtelen gondolt egyet majd vámpír sebességgel rohant fel az emeletre. Mikor körülnézem láttam hogy apám anyám vállán mondja el hogy mi történt. Természetesen úgy hogy Ő jöjjön ki belőle jól. Louis, Niall és Liam hitetlenkedve néztek rám. Ők is? De miért? Harry után akartam szaladni de Louis vissza rántott.
-Hagyd magára.-mondta.Nem engedelmeskedtem neki. Kezemet kirántottam szorításából majd felrohantam az emeletre. Volt egy olyan megérzésem hogy a régi szobánkban lesz. Beléptem. Az ágyon ült. Mind két keze elveszett hajában. Ideges volt. Elé guggoltam.
-Tudom mire gondolsz.-mondta. Megráztam fejem.
-Nem hiszem.
-De. Azt gondolod hogy egy szörnyeteg vagyok. Hogy nem tudok uralkodni magamon. Egy démon vagyok akit nem lehet kontrollálni. Majdnem megöltem az apád Noa!-szemiben a fájdalmat és az ön utálatot láttam- Ha nem vagy ott és nem segítesz talán már rég nem élne a rohadt életbe!-pattant fel és járkálni kezdett-Veszélyt jelentek rád!-hangja megtört volt-Ha akarnám megölhetnélek.
-Ha a karnál.-mondtam a tény.
-Igen. De mi van ha egyszer annyira bedühödöm hogy bántani akarlak?
-Ha bedühödsz.-mondtam majd közelebb léptem. Nem mozdult-A ha és a lehet egy szörnyű tár ugye tudod? Nem tennéd meg. Bízom benned.
-Ne tedd.-motyogta.
-De. És már talán akkor bíztam mikor még nem tudtam hogy mi van. Talán már akkor megdobbantottad a szívem mikor megláttalak az előadó teremben. Nem tudnál bántani. Biztos vagyok benne Harry.-mondtam és még egy lépést tettem előre. Addig pakolgattam lábaim míg egyenesen éle nem értem. Mellkasunk össze simult. Ajkaink közel voltak egymásoz. Mindketten kapkodtuk a levegőt és akkor.....Harry eltűnt. Köddé vált. Felszívódott. Nem tudom miért tette de az viszont igen hogy köze van a kapcsolatunkhoz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése